Wedding's in the air

Na, nem az enyém.

Szombaton megyünk esküvőre. Ami azt illeti, már régen nem voltam. Pontosabban 5 éve - emlékszem, olyan ruha volt rajtam, amit ma pénzért sem vennék fel, és egész este sms-eztem az akkori khmm"barátommal"khmmmm. Lényegtelen, csak arra emlékszem hogy nem igazán élvezhettem a dolgot, de ez általában így van a családi eseményekkel.

Ne értsetek félre, nincs akkora gondom ezekkel az eseményekkel. Vannak jó oldalai is. Például ki nem szeret szép ruhát, cipőt felvenni, szép hajat csinálni, szép sminket, blablabla. Meg jókat kajálni. Hát igen, ez nem elhanyagolható szempont. Még az emberek jelenléte is néhol, legalábbis egy ideig kellemes lehet, de...

Tudjátok, nem igazán vagyok a híve az ilyen falusi vagy hogymondjam, hagyományos lagziknak/ünnepléseknek. Valahogy sose tudtam átérezni azt a hangulatot. Igazán nem vagyok az a típus, aki leigya magát este 10-ig, aztán részegen énekelje a "kék a szeme" c. világslágert. Na, nem. Meg ez az egész mulatósdi, táncolósdi valahogy nem az én asztalom. Meg a "jaj de nagyon vicces" "hagyományok" sem a szívem csücskei (most komolyan, hogy tudnak az emberek ugyanazon ezredszer is nevetni? komolyan??). Egyszerűen ez nem én vagyok.

A másik dolog, hogy ilyenkor nem elég, hogy eleve forever alone-nak érzem magam, még a kedves családom is elkezd azzal buzerálni, hogy "legközelebb a tiédre megyünk" és "hol hagytad a legényt?" "én a te korodban...." stbstbstb. Na erre már csak rágondolni is elég, és hányok (nem szó szerint, de ahogy ismerem mgama, lehethogy szó szerint is fogok). Most komolyan? Sosem értettem ezt, ha látják hogy az ember szerencsétlen, és még rátesznek egy lapáttal!

Ne gondoljátok, hogy irigylem más boldogságát, csak ez a része idegesít. Hagyjanak engem békén.

Szóval most nem tudom. Nem akarok temetési hangulatban menni meg ilyesmi, igyekszem pozitívan hozzáállni, és arra gondolni, hogy ha más nem is, legalább bezabálok. Igen, két hónapja nem ettem rendesen annyit, amennyi csak belém fér, és most úgy leszek, mint Kiss János, csak remélem, én nem fulladok meg a töltöttkáposztától (amit nem is szeretek, és nem is lesz). És ha majd jönnek a mulatós nóták, elszököm és megkeresem a wifit. Persze már arra is gondoltam, hogy egszerűen komolyan csak leiszom magam, és jó lesz, de annyira már ismerem magam, hogy nem lenne jobb, csak még rosszabb lenne, és 100%, hogy bőgnék, az meg senkinek sem hiányzik. Meg nem is értenék, miért olyan szomorú az, hogy pl. 1000 éve Koppányt felnégyelték (igen, ezen komolyan bőgtem).

Ez most úgy tűnhet, mintha esküvőellenes lennék, pedig NEM! Én magam is szeretnék esküvőt. De hahó, az esküvő és a lagzi két külön dolog. Just sayin'. Nem értem, miért veszik az emberek úgy, hogy az kötelező. Mármint, meghívni 52156456 embert és egész éjjel Lagzi Lajcsi remixre táncolni. S nem az a gond vele, ha valaki élvezi, hát cisnálja, persze. De haló! Sokszor a mennyasszony-vőlegény nem is ezt akarja, csak hogy Mariska néni meg Pista bácsi meg a 16. unokatestvér örüljön. Meg idegeskednek, hogy jó legyen a kaja, a pia, a zene, a helység, stb.stb. Hogy megfeleljen a VENDÉGEKNEK! Basszus, az én esküvőm, nem a vendégeké!!!
Na EZT nem fogom csinálni. ÉN megyek férjhez (feltételes módban, értitek), és pont leszarom, hogy a 6552. vendégnek nem passzol a kaja. Hát istenem. 

Csak hogy érthető legyen, mire célzok. Ha valaha lesz esküvőm, nem azon fogok kattogni, hogy MÁSOKNAK legyen jó, hanem NEKEM. Ennyi "önzőség" igenis kell. Az az ÉN nagy napom lesz, nem a Mariska nénié. És nem lesz Lagzi Lajcsi, elhihetitek.

Igazából én a legszívesebben azt csinálnám, hogy fogom magam és a (jövőbeli, fiktív) vőlegényemet, és összeházasodunk úgy, hogy senki sem tud róla, és basszus, már ha csak belegondolok, mennyire romantikus lenne! Igen, menthetetlen vagyok. Viszont tudom, hogy ekkor a családom nem állna többet szóba velem. De ha már választani kellene, akkor is a szerényebb dolgok híve vagyok. 

De a vintage esküvői ruhához ragaszkodnék. És a párizsi nászúthoz.

The beautiful stranger

Ez az a fajta bejegyzés lesz, aminek semmi értelme, és totál lényegtelen dolgot örökít meg. De már ismertek annyira, hogy tudjátok, le kell írnom. Ahelyett, hogy aludnék, fél 11-kor, miután egy órája értem haza a munkából és holnap 7-re megint megyek. Sebaj, az alvás a gyengéknek való (meg nekem).

Szóval a helyzet. Már kb. elmúlt hét óra, ami azt jelentette, hogy jó 6 órája rohadtam ültem a kasszában, és már így az agyamra ment minden, de ez normális. S persze idegeskedtem a sok idióta marha állaton vevőn, akik az utolsó pillanatban intézik a nagybevásárlást, mert miért ne. Na, szóval ez volt a nagy helyzet, mikor is...felnéztem a következőre, és...

Igen, teljesen ilyen képet vágtam. S ezt az idióta arckifejezést mi okozta? Egy csodálatos, tengerkék szempár ami egyenesen rámmeredt. Az a szempár ROHADT SZÉP VOLT! Tudjátok, hogy a szemek a gyengéim. A tekintetek. És ezzel gyilkolni lehetett volna. Fura, mert eme szempár tulajdonosa pont az a típusú hím, aki hát...nem az "esetem" vagy mi. Szőke, legalábbis világos rövid haj, az említett kék szem, olyan "Brad Pitt" típus, csak nem olyan ronda :D :D Magas, férfias testalkat, NEM KIGYÚRT, és ilyen kórházi cucc volt rajta (ezt milyen jól megfogalmaztam!), olyan mentős vagy ilyesmi lehetett. De igazából totál mindegy lett volna ez a többi részlet is, MERT ILYEN ROHADT SZÉP SZEMEKKEL AZ EMBER LEHET BÁRMILYEN!  (Bocsánat a sok capslockért, értitek).

Na, térjünk vissza a valóságba. Szóval ez nem csak egy sima nézés volt, hanem olyan....wuhúúúú nézés. ő is nézett rám, és egy 5-10 másodpercig bámultunk egymás szemébe, tudjátok, mint a nyálas filmekben. Valami megmozdult a levegőben!!! Nem viccelek, nem beszélem be magamnak. Az a nézés...olyan gyilkos nézés volt.

Vissza a valóságba vol. 2. Gyorsan leblokkoltam neki azt a pár karton vizet, amit vett, és miközben cuki hangon közölte, hogy nincs aprója, azon kattogott az agyam, hogy "hogy nézek ki??" (nagyon vonzó látvány lehettem LIDL-s trikóban, kócosan, legalább kifestve, de hát akkor is...nem mintha rendes ruhában kellenék egy ilyen félistennek, de btw, értitek, ez olyan természetes reakció volt). Fizetett, és kisétált. 

Na, de az élet megy tovább, ugyebár....persze vigyorogtam, mint egy féleszű, ne kérdezzétek miért, de azért blokkoltam tovább. Eltelt vagy 5-10 perc, mire....ÚJRA OTT ÁLLT A SOROMBAN! Tudjátok, ilyenkor minden lánynak ugyanaz jut eszébe....biztos azért jött vissza, hogy mit tudom én, odaadja a számát. Vagy megkérdezze, mikor végzek, és majd ott várjon nekitámaszkodva valami piros cabriónak (nem mintha érdekelne az autója, csak olyan jól hangzott ez a hasonlat). Mire rákerült a sor, már vigyorogva szedte ki ezúttal a tejet, majd, mikor hallotta, hogy az előző vevőnek mondtam, hogy nincs apróm, felajánlotta, hogy felvált nekem egy 5-öst. De azt ha hallottátok volna!!! Azon az "if you know what I mean" hangon mondta (nem állítom, hogy ezt nem csak beképzeltem). De annyira SZEXI volt!!! Én meg abban az állapotomban fel sem fogtam, mit mond, és csak vihogtam, mint egy szerencsétlen 13 éves kislány. Nem nézhetett hülyének, á, dehogy.

Majd fizetett és megint kisétált.

Nem, harmadszor már nem jött vissza. Sajnos.

Igen, ezután még jobban vigyorogtam, és szegény bácsinak, aki utána fizetett, mindenféléket leblokkoltam, amiket nem is vett.

Most mondjátok meg, miért viselkedem 20 éves létemre úgy, mint egy 13 éves kis tini, ha szökőévente találkozok egy hímneművel, aki egy kicsit is tetszik? Miééééért?
Na nem baj, őt legalább valószínűleg soha többet nem látom.

Mese vége. Megyek aludni, mert már az agyam nem úgy működik, ahogy kéne.

Work, work, work II.

Nemrégiben kipanaszkodtam magam, hogy mennyire nem találok munkát...úgy is volt. Említettem, hogy két hely függőben volt. Nos, az egyik az úgy volt, hogy bementem, leírták az adataimat, és jött a szokásos "majd hívunk ha kell jönni". Eltaláltátok. Nem hívtak. A másik, ahol egyik barátnőm dolgozik, és úgy volt, hogy mehetünk még többen. Ja, csakhogy már két hónapja "úgy van", hogy jövő héten, holnap, majd, sohanapján kiskedden. Szóval, most már nem is fogok kiborulni azon, hogy miért nem mondják meg az embernek egyenesen, hogy NEM, és inkább hitegetik, hogy MAJD, aztán pedig SOHA SEMMI?! Nem értem ezt a logikát, de már  nem is akarom megérteni (azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy mindkét hely RAKTÁR volt, ami, mondanom sem kell a lehető legrosszabb rabszolgamunka, igen, ennyire mindegy volt már).

Itt jött az, hogy mikor múlt hét hétfőn megtudtam kb. tízezredszerre is hogy még mindig nem lehet menni, és újra megnéztem a neten az ajánlatokat. Megtaláltam egyet, amit egyszer már láttam fent, majd leszedték, és akkor megint fent volt. Mégpedig egy üzletláncba (na jó, nem érdekel a reklám, a Lidl-be) kerestek kasszába embereket, Szencre, ami még jobb is mint Pozsony, mert közelebb van. Mondom írok nekik, mit veszthetek. Csodák csodájára írt is a nő vissza, miszerint hogy álljak meg az irodájukban megbezsélsére másnap. El is mentem, mert megintcsak mit veszíthetek. Azt hittem, majd megint jön a szokásos lerázás, de nem! Megintcsak nagy csodára, azzal indított hogy mikor akarok belépni? Mondom el se akarom hinni, hogy ez végre igaz lesz! Azán megegyeztünk, hogy szerdán nem tudok, akkor csütörtökön. Mindne happy. Szerdán még egész nap rohangáltam a 40 fokban, elintéztem amit kellett, mire délután hív a néni, hogy csak hétvégén kell bemenni. Oké. 

Szombaton mentem először. Kezdjük azzal, hogy soha életemben nem dolgoztam kasszában, de valahogy mindig ki akartam próbálni, olyan érdekesnek tűnt, nem tudom miért. Csakhogy ugye pánikoltam, hogy nehogy baj legyen...én hülye, idióta, azt hittem, majd első nap legalább foglalkoznak velem. A fenéket. Még az agentúrás nőci (most eszembe jutott, hogy az agentúra magyarul van-e, de gyanítom nem, a fene a magyar szakos fejemet :( ) a kezembe nyomott egy papírt, ahol le volt írva nagyjából mit kell, és hogy "tanuljam meg". Hát, gondoltam, ez nem a százéves háború, hogy most megtanulom, na de mindegy (ez a bölcsészlogika). Azért elolvasgattam, DE AKKOR SE SZÁMĺTOTTAM RÁ HOGY ELSŐ NAP BEÜLTETNEK A KASSZÁBA ÉS OTTHAGYNAK, HOGY CSINÁLJ AMIT AKARSZ!!! Na, kemény 10 percig ott állt mellettem egy néni, hogy nézze, mit csinálok, aztán elment, és kész. Értitek?? Nem mondom, ha joghurtokat kellett volna pakolnom, hát hagyjon ott, kit érdekel, de basszus, egy kasszába, egy csomó pénzzel, egy embert aki sose csinálta? Há nooormááális? Ilyet még nem is hallottam, de komolyan. De hát az ember próbálja kihozni magából a legjobbat, ha valamit nem tudtam, megkérdeztem, de hát mégis meddig lehet másokat buzerálni egész nap? Na jó, ne csak panaszkodjak, maga a munka nem olyan rossz, az idő gyorsabban telik, mint pl. ott ahol tavaly voltam (bár annál szerintem a pokolban is gyorsabban telik az idő), az emberek sem voltak nagyon parasztok, így ellettem volna, HA TUDOM MIT KELL CSINÁLNI. Aztán estik megemésztettem, mert most mi. Aztán este jött a másik sokk. Mindig, ha végez az ember, leellenőrzik a kasszát. Hiányzott 36 euróm!! 36!!! Én magam sem tudom, hogy a fenébe, de valószínűleg abban volt a hiba, amit az előbb ecseteltem. De most komolyan, és még csodálkoznak?? Azzal, hogy ezt ott szedegették szét, még a buszt is lekéstem, és komolyan olyan állapotban voltam, hogy én ide soha többet. Na igen, csakhogy másnapra is be voltam írva, és lemondani nem lehet az utolsó percben, vagy fizetsz. Ja, így is mínuszban voltam, szuper. Szóval akkor elmegyek még holnap (vasárnap), ledolgozom a kárt, amit csináltam, és viszlát. 

Na de, hogy ne legyen olyan egyszerű, vasárnap reggel arra keltem, hogy hihetetlen rosszul vagyok. A gyomrom azt hittem, szétszakad, valószínű az idegeskedés miatt (mi ha megint mínuszban leszek??), alig tudtam mozogni, mit ne mondjak, rettenetes volt. Reggel 7-kor már fent voltam, és kb. 10-ig fentrengtem a kínoktól, nem gondoltam volna, hogy aznap még felkelek. Próbáltam hívni a nénit, hogy elnézést, haldoklom, nem mehetek munkába, DE PERSZE NEM VETTE FEL. Vasárnap reggel, értem én, de hát basszus! ĺgy hát el kellett mennem vasárnap is. Szerencsére aztán elmúlt a fájdalom, nem mondom, hogy fantasztikusan éreztem magam, de túléletem. 

Aznap már jobb volt, bár nem a legfelemelőbb érzés akkor dolgozni, mikor senki más nem, de hát mindegy nekem most végül is. Ugráltattak ki-be a kasszából, és én közben imádkoztam, hogy ne legyek mínuszban. Szerencsére PLUSZBAN voltam. Leesett a szívemről az egész Mátra-Tátra-Fátra. 

Tegnap bementem az agentúrába, hogy hogyan tovább. Aztán eldöntöttem, hogy mégis megpróbálom még, mert dolgozni akarok, és más nincs, és remélem, hogy már nem fog semmi olyan előfordulni, mint először. Most holnaptól kezdve egész héten dolgozom, de őszintén, nem zavar, agyamra megy már az otthonlét, és a fizetést is várom, bár ezért a két napért, van olyan gyanúm, hogy nem fogok sokat kapni :D :D

Pride and Prejudice

Végre visszakaptam a laptopom, a gépen még írni sem akaródzott. Persze a legtöbb cuccom megint elveszett, és ez már nem először történik...-_-

Vissza a témához. Most olvasom a Büszkeség és balítéletet angolul. Már több könyvet elkezdtem, ami azt illeti nem ment túl jól, pedig legutóbb az üvöltő szeleket akartam, amit már kb. fejből tudok, és nem ment, nehéz volt. Ez sokkal jobb, már 100 oldalt elolvastam (kisebbek a lapok), és néha van ugyen 1-2 fura szó, de amúgy jó. Szóval igen, nem csak Anyegin mániám van (amit szintén elolvastam végre teljesen és megint megnéztem a filmet...), hanem Jane Austen mániám is. Mi tagadás, a BB a legjobb, nem is kérdés. Először a filmet láttam sok-sok éve, és már akkor el akartam olvasni, aztán úgy 2-3 éve sikerült. A 2005-ös filmről beszélek. A régi (95-ös talán?), nem, nem, nem! Colin Firth NEM Mr. Darcy!!! Nem szeretem őt, minden filmben ugyanolyan életunt képet vág. A többi szereplő is nagyon nyomi. A 2005-ös tökéletes!! Keira Knightley jó Elizabeth Bennet, és Matthew MacFadyen a legjobb Mr. Darcy. Ilyan kiskutya szemekkel nem is csoda.

Igen, Mr. Darcyra meg kell érni. Nem mindenki érti, miért olyan "nagy szám", mikor bunkó is meg beképzelt is meg minden. Szerintem pont azért. Most komolyan, a tökéletes emberek már nagyon unalmasak, még a klasszikus regényekben is. Jane Austen szereplői sosem tökéletesek, és pont ettől annyira szerethetőek és emberiek. 

 

Ez sajnos nem igaz. A "mai" lányok nagy része szintén nem tudja, ki is ő. Csak az olyan megveszett romantikus idióták mint én. Biztos, hogy a Föld hímnemű lakosságának nagyon nagyon nagyon kis százaléka olvasta BB-t, de az én férjem közülük fog kikerülni! :D Na jó, nem leszek szigorú. Nem szükséges. Azt hiszem, ez szinte lehetetlen. Vagy teljesen lehetetlen. Még az az egy hímnemű, akiről komolyan azt gondoltam hogy tisztában lesz ilyesmikkel, még ő sem ismerte az üvöltő szeleket. Értitek? Aki azt nem ismeri, az Jane Austent sem, de azt már nem mertem megkérdzeni. Az már nagyon fájt volna.

Szóval miről is beszélek?

Nem kell nekem, hogy szívem választottja Jane Austent idézzen (bár akkorn BIZTOS, hogy széjjelolvadnám magam, és menten hozzámennék feleségül), hanem belsőleg legyen Darcy! Igen, az se zavar ha beképzelt és flegma a maga DARCYS módján. De nem ez a lényeg. Hanem az udvariasság. Az úriemberség. EZ AZ, amit tanulniuk kéne Darcytól. Meg igazából az összes hasonló jellegű regényhőstől. Igen, én hiszem, hogy van ilyen még a mai világban is, olyan 21. századi, mégis Jane Austen korbalei verzióban. Egyet ismerek is. És rendületlenül hiszem, hogy több is van!

Ehhez meg nincs mit hozzáfűzni :D Bírom Lizzie-t, bár néha voltak hülye lépései, az tény. Nem az alteregóm, mint Tatiana, de bírom őt. 

Szeretek Jane Austent olvasni, csak aztán ott kötök ki mindig, hogy miért nem abban a korban élek? Annyira...annyira! Még két regényét nem olvastam, de szándékozom minél hamarabb. S azt hiszem, nemsokára megint megnézem a BB-t. Kb. huszadszorra.

Work, work, work

Igen, most meg lehet engem kövezni, de már most agyamra megy a szünet. Sosem szerettem a nyarat, meleg van, sok a szúnyog, nem lehet aludni, satöbbi. A szünettel meg úgy vagyok, hogy nem szeretem, ha huzamosabb ideig nincs mit csinálnom. Unalmas. Nem mondom, hogy nem jó pihenni, olvasgatni, filmet nézni, mert persze jó, de nem 3 hónapig egyfolytában. Azt hiszem az lenne nekem az ideális, ha egész évben mindig lenne suli vagy munka, csak egy héten kevesebb nap. Akkor sokkal jobban esik a pihenés, mint így, mert szörnyen monoton minden nap, mert persze 11-ig alszom, aztán egész nap nem csinálok semmi értelmeset, és megintcsak 1-ig fent vagyok. Nincs itt semmi, nem lehet semmit sem csinálni, unalom, egyhangú, semmi, fuj. Na ezért nem szeretem a nyári szünetet. És ezért akarok dolgozni. Mintha az olyan könnyű lenne!
Nem az. Már tavaly vért izzadtam, mert mindenkinek az volt a kínja, hogy nem vagyok egyetemista. Most mindenkinek az a kínja, hogy nem hosszútávra akarok dolgozni. Szóval mindig van valami gond, és még nem is valami extra jó helyekről van szó, hiszen legutóbb a Mekiből küldtek el ezzel. Aért nem adom fel, és küldözgetem a leveleket, amit nagyrészt leignorálnak. Tudom, hogy mindenki azt várja, hogy személyesen menjek be, de most komolyan, ha mindenhova bemennék, egész nyarat tölthetném azzal. Hogy aztán elküldjenek. Pozsonyban bementem 2 ruhaüzletbe. 4 órára keresnek eladót. Hát megéri nekem 4 órára beutazni? Még 8-ra megérné, de 4-re nem. Tavaly azt mondtam, nem megyektöbbet raktárba, és abba ahol tavaly voltam biztosan nem mennék még ha az lenne az utolsó hely a földön, akkor sem. De úgy néz ki mégis hasonló helyen fogok kikötni, ami elvileg jobb, de tudjátok mit, nekem már tökmindegy, csak ne legyek otthon. Most függőben van a dolog...egy helyre elvileg mehetünk pár hét múlva, de hát ugye semmi sem 100%-os (csak a halál), mindenesetre az olyan lehetséges. Abban az lenne a legjobb, hogy nem lennék egyedül, hanem többen lennénk barátnők és akkor jobb lenne. Meg elvileg ott nem úgy megy azért mint a tavalyi helyen. Még egy ilyesmi van, arról sem tudok még semmit. S még az a csomó hely, akiknek írtam az előbb is. Remélem. Nagyon nagyon remélem.
Az ember azt hinné, brigádot találni könnyű, de NEM. Leszarják az embert, egyszerűen nem reagálnak. Nem értem, akkor minek teszik fel a hirdetést, vagy ha már nem aktuális, miért nem törlik. Vagy egyszerűen csak írjanak annyit, hogy NEM. De nem írni semmit egyszerűbb. Az ember meg csessze meg.
Ha tudnék angolul, mehetnék idegenvezetőnek 8 eurós órabérért. Ha 25 kilóval könnyebb lennék, mehetnék hoszteszkendi 4 órára 35 euróért. Hát igen, life sucks. Maradt a csomagolás. (És jövőre rágyúrok az angolra és megszerzem a 36-os méretet (álmomban)).

Beképzelt?

A minap megkaptam a legújabb fantasztikus jelzőmet: beképzelt vagyok. Pontosabban mondva: "sokan azt hiszik, hogy beképzelt vagy". Hát ez jó, ez új, ilyen még nem volt. De ha jobban belegondolok, igen, bizonyára vannak, akik ezt hiszik (és mekkorát tévednek!). Azt vettem észre, az emberek nehezen ismernek ki, és sokaknak téves képzelgéseik vannak velem kapcsolatban, pedig ne gondoljátok hogy valami extra bonyolult személyiség vagyok. Csak mondhatni rossz helyre születtem, és itt az az ember, aki egy kicsit is kilóg a tömegből, az furcsa. Idióta. Beképzelt. 

Hát jó, akkor legyen. Bár inkább büszkeségnek nevezném, de azt sem a szó rossz értelmében. Nem nézem le az embereket addig, amíg nem szolgálnak rá. Mert bocsi, de sokan rászolgálnak. Mert mégis mit gondoljak az olyan emberről, aki mondjuk x ideig az osztálytársam volt, és aztán nem képes köszönni sem az utcán, inkább elnéz máshova, mert még leesne az aranykorona a fejéről? Hát ez nem beképzeltség/primitivizmus/butaság? S az a legjobb, hogy még én vagyok a beképzelt, mert az ilyen embert "nem veszem emberszámba". BOCSI! S ez csak egy indok a sok közül. Jókán mindenféle emberek vannak. Már az embert azért is hülyének nézik, mert egyetemre jár. Fuj, hogy merem! Ja igen, persze ez már magában elég ahhoz, hogy rásüssék, hogy beképzelt. Mert ha az ember eljár naponta Pozsonyba, az ám a beképzeltség. Nem mondom, ha fekete limuzin járna értem, vagy magánrepülő, de ugyanarra a koszos buszra szállok fel, amire bárki más. Nem baj, beképzelt vagyok! S tudjátok, az a legjobb, hogy még sajnálnom kéne azokat, akik "nem tudnak idáig eljutni". Mert persze én úgy születtem, hogy mindent tudtam, és minden csak úgy az ölembe hullott, a sült galamb a számba repült. Soha nem kellett tennem semmit, persze. Érzitek a soraimból áradó iróniát, de tudjátok, ez az igazság! Az emberek komolyan azt hiszik. Saját maguk nem képesek semmit sem véghezvinni, feláldozni, kitartani, és aztán azt okolják, aki képes rá. És nekem kéne őket sajnálnom, hogy nem vitték semmire, és egész életüket azzal fogják tölteni hogy itt rohadnak Jókán, és nagy szerencse esetén eljutnak a szomszéd faluba is. Hogy aztán este, munka után megnézzék a Barátok köztöt, és 80 éves korukig minden napjuk ugyanolyan legyen. Lenéző lennék? Valaki szerint biztos. De tudjátok, minden embernek a saját sorsa a kezében van. Mindenki azt csinál az életével, amit akar, és aki semmit sem csinál vele, az ne várjon mást. S az a legjobb, hogy ők bezzeg kibeszélhetik azt, aki máshogy él, de ha ez fordítva történik, akkor már az illető BEKÉPZELT. 

S még az emberek csodálkoznak, hogy nem akarok itt lakni. Még csodálkoznak, hogy hányok ettől a hozzáállástól. Nem, nem gondolom, hogy máshol annyira szuper, és nincs semmi gond. De ettől, ami itt van, forog a gyomrom. 

Csak hogy visszatérjek az elejére, ezt a saját anyámtól kaptam meg, hogy: "sokan azt hiszik, beképzelt vagy" (bocsássátok meg a szóismétlést, ez most ilyen tételszó lesz, de tudom hogy rohadtul nem esztétikus). S tudjátok miért? Mert nem elég jók nekem a "jókai legények". Ezt folyton megkapom. Merthogy válogatok. Én komolyan nem értem ezt a logikát, és igen, itt én vagyok a fura. Miközben persze szó sincs arról, hogy valakivel az lenne a bajom, hogy jókai. Really? Ki tehet róla, hogy hova születik? BIZTOS van ebben a faluban is egy normális, intelligens, stb. stb. korombeli fiatalember aki még esetleg köszönni is tud, és legalább egy könyvet már elolvasott életében, és nem gondolja, hogy a Karthágó az egy betegség, és tudja mi a különbség a foxterrier és az exterier között, és a szókincse is bővebb mint a "hööö", én elismerem, BIZTOS van, csak rohadtul elbújt/vagy már rég lecsaptak rá. Én boldog lennék, ha mutatnának egy ilyet, már csak azért is, hogy konstatáljam, hogy igen, nem akarok lehetetlent és nincsenek egeket verdeső igényeim. Mert ennyi "beszólás" után már kezdem azt hinni. Tudjátok, én nem érzem azt, hogy sokat akarok. Mégis megkapom, hogy MAXIMALISTA vagyok. De az a sok-sok ember aki csak olyan férfiakkal állnak szóba, akik minimum Johnny Depp és Brad Pitt keveredései külsőleg, az rendben van. Én csak egy kis intelligenciát, érzést és normális hozzáállást kérek. Az már sok. S már a fejem fáj attól, hogy "miért nem jó neked XY". Mintha "XY" a küszöbömet rágná, annyira imádna. Az, hogy nekik "nem vagyok jó", az persze rendben van. De fordítva, ne merészeljem. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy csak az a fontos, hogy "legyen valakid". Minek? Az egy ember, nem kiskutya. Biztos fantasztikus kapcsolat lenne, ahol egyikünk sem elégedett a másikkal. Sajnos túl sok elkeserítő példát láttam, és pont elég nekem ahhoz, hogy ne a "mennyiséget" keressem, hanem a minőséget. Persze ezt nem értik. Már most én vagyok a vénlány tanárnéni, aki sosem talál magának senkit, mert magasak az igényei. Igen, lehet így végzem, de még mindig jobb, mint hogy leéljem az életem/sok évet olyan ember mellett, akit nem szeretek!!!! De ezt hiába magyarázom. Jókán csak az a fontos, hogy minél gyorsabban szedjél fel valakit, hogy aztán kivihesd a falunapra, mint egy KISKUTYÁT, hogy mindenki lássa, igen, te már léptél egy levelt az életben. S ha az ember kritizálja ezt, akkor irigy. Meg BEKÉPZELT.

Nem való nekem ez a világ.

Mire tanított meg az egyetem? II.

1. Minél több idegen szót használsz, annál nagyobb Johnny vagy. Nem baj, ha nem érted a szó jelentését,  vagy olyan mondatban használod, ahol nincs semmi értelme, mert szinte biztos, hogy a beszélgetőpartnered sem érti, és így legalább azt hiheti, sokkal okosabb vagy nála. Szóval csak tessék beleszőni a mondatainkba olyan szavakat mint determináns, uzurpáció és a legújabb kedvencem, az "eventuálne".
2. Ha latin mondatokat/szavakat is beleszősz a mondandódba, még sokkal okosabbnak fogsz tűnni. De facto.
3. Ezekből adódóan, ha nem beszélsz úgy mint a Magyar Tudományos Akadémia nyugdíjazott tagja, le leszel cseszve, hogy nem beszélsz elég tudományosan. Vagyis paraszt vagy.
4. Ha mégis úgy akarsz beszélni, kitűnő segítség lehet a Magyar Grammatika c. borzalom, ahol ilyen mondatokkal kezdik a tananyagot: " A determinánsok redundánsok is lehetnek.". Nem baj, ha csak a névelőt és a kötőszót érted.
5. Ha már Magyar Grammatika, említsük meg, hogy minél unalmasabb és színtelenebb egy egyetemi tankönyv, annál jobb. Másik kedvenc példányom ebben a témában a Hisotorický časopis. Fehér alapon fekete betűk, hogy lehetőleg már akkor halálra und magad, mikor ránézel. A borítótervezők kreativitása határtalan ("ennél még paintben is szebbet hozok össze").
6. Mindig lesz olyan tanár, akit a lehető legunalmasabb dolgok fognak izgalomba hozni, és nem fogja érteni, más miért nem így reagál rá. Félreértés ne essék, engem 80%-ban érdekel, amit tanulok, de az unalmas dolgokat nem lehet elkerülni sehol sem. S néha nehéz elhinni, hogy azokat a nagyon unalmas tantárgyakat tanító tanárokat ez tényleg érdekli. De nyilván igazuk van, és a gótikus kurzíva vagy a bilabiális tremuláns a világ legizgisebb dolgai. Főleg, ha tanulni kell róluk.
7. Mivel a tanárok már 10/20-40/50 éve ugyanazzal az egy dologgal foglalkoznak, nem értik, hogy lehet nehéz nekünk elolvasni egy 13. századi gótikus írást, vagy éppen megállapítani egy kétbetűs szó 15 szófaját (kicsit a gimis matektanáromat jutattja eszembe, aki nem is magyarázott eleve, mert hisz teljesen természetes, hogy az ember úgy születik, hogy ki tudja számolni a "mátrix deriváltjának a szögfüggvényének a határértékét" főleg én, aki szorozni és osztani sem tud fejben, sőt, már talán papíron sem). 
8. ...vagy egy héten 4-5, ill. egy nap 2-3 vizsgára felkészülni (13-14 tantárgy mellett). Kedvencem az a tanár volt, aki így felelt arra, mikor megkértük, ne aznap legyen a teszt, mikor latinból írunk: "Hisz az csak latin, mit akarnak arra tanulni?" s az ember eleinte nevet, merthogy ez vicc, de aztán rájön, hogy nem az. Ezt halál komolyan gondolják.
9. Ha belegondolok, hogy én is tanár leszek, kicsit félek, hogy én is ezt fogom csinálni. Légyszi, rúgjatok meg ha így lenne!!
10. Most jöttem rá, hogy miért kapok állandóan B-t: mert a tanárok nagy része egyszerűen nem ad A-t. Vagy nagyon kivételes esetben. Mondjuk, ha többet tudsz, mint ő. Merthogy az A az ő. Most a legújabb kedvencem az, ahol nemcsak A, de B sem volt senkinek. Tegyük hozzá, kb. 90 emberről van szó (megintcsak a matektanáromat juttatja eszembe, miszerint "1-esre a Jóisten tudja, 2-esre én, 3-asra a legjobb tanuló...).
11. Ezáltal van az a tanártípus, akinek soha semmi sem elég jó, ha bemagolod neki a 200 oldalas anyagot az utolsó szóig (nem mintha ezt tenném, de teoretikusan), akkor is azt mondja, hogy "ez jó amúgy, DE...". Szóval minimum tudjál olyat is, amit még ő sem tud, vagy kutass hozzá a témához és hasonlók.
12. A doktoranduszok egy része nagyon idegesítő. Persze vannak a normálisak is, aztán az a típus, aki azt hiszi, minimum feltalálta a spanyolviaszt azzal, hogy ő most doktorandusz, és a kétszázadik emeletről néz az emberre, mert te csak egy kis szar vagy (és azzal kezdi az órát, hogy "biztosan senki sem tudja, hogy...", és folyton azt mondja, hogy eventuálne, még ha semmi értelme sincs annak, amit mond). Én nem mondom, szép dolog eljutni odáig, de könyörgöm, a szerénység szó nem mond valamit?!
13. Ezek a doktoranduszpalánták megtalálhatók köztünk is, akik már most azt hiszik, hogy ők minimum többet tudnak, mint a tanárok, és akármit mondasz, kijavítanak, vagy közlik, hogy nincs igazad (tehát hülye vagy).
14. S a végére: az egyetemen választanod kell: jó jegyek (tehát sikerek), vagy élet. A kettő együtt általában nem megy. Akinek igen, őszinte csodálatom. De mivel nekem alapból sincs életem, hát nem nagyon kellett választanom.