Work, work, work

Igen, most meg lehet engem kövezni, de már most agyamra megy a szünet. Sosem szerettem a nyarat, meleg van, sok a szúnyog, nem lehet aludni, satöbbi. A szünettel meg úgy vagyok, hogy nem szeretem, ha huzamosabb ideig nincs mit csinálnom. Unalmas. Nem mondom, hogy nem jó pihenni, olvasgatni, filmet nézni, mert persze jó, de nem 3 hónapig egyfolytában. Azt hiszem az lenne nekem az ideális, ha egész évben mindig lenne suli vagy munka, csak egy héten kevesebb nap. Akkor sokkal jobban esik a pihenés, mint így, mert szörnyen monoton minden nap, mert persze 11-ig alszom, aztán egész nap nem csinálok semmi értelmeset, és megintcsak 1-ig fent vagyok. Nincs itt semmi, nem lehet semmit sem csinálni, unalom, egyhangú, semmi, fuj. Na ezért nem szeretem a nyári szünetet. És ezért akarok dolgozni. Mintha az olyan könnyű lenne!
Nem az. Már tavaly vért izzadtam, mert mindenkinek az volt a kínja, hogy nem vagyok egyetemista. Most mindenkinek az a kínja, hogy nem hosszútávra akarok dolgozni. Szóval mindig van valami gond, és még nem is valami extra jó helyekről van szó, hiszen legutóbb a Mekiből küldtek el ezzel. Aért nem adom fel, és küldözgetem a leveleket, amit nagyrészt leignorálnak. Tudom, hogy mindenki azt várja, hogy személyesen menjek be, de most komolyan, ha mindenhova bemennék, egész nyarat tölthetném azzal. Hogy aztán elküldjenek. Pozsonyban bementem 2 ruhaüzletbe. 4 órára keresnek eladót. Hát megéri nekem 4 órára beutazni? Még 8-ra megérné, de 4-re nem. Tavaly azt mondtam, nem megyektöbbet raktárba, és abba ahol tavaly voltam biztosan nem mennék még ha az lenne az utolsó hely a földön, akkor sem. De úgy néz ki mégis hasonló helyen fogok kikötni, ami elvileg jobb, de tudjátok mit, nekem már tökmindegy, csak ne legyek otthon. Most függőben van a dolog...egy helyre elvileg mehetünk pár hét múlva, de hát ugye semmi sem 100%-os (csak a halál), mindenesetre az olyan lehetséges. Abban az lenne a legjobb, hogy nem lennék egyedül, hanem többen lennénk barátnők és akkor jobb lenne. Meg elvileg ott nem úgy megy azért mint a tavalyi helyen. Még egy ilyesmi van, arról sem tudok még semmit. S még az a csomó hely, akiknek írtam az előbb is. Remélem. Nagyon nagyon remélem.
Az ember azt hinné, brigádot találni könnyű, de NEM. Leszarják az embert, egyszerűen nem reagálnak. Nem értem, akkor minek teszik fel a hirdetést, vagy ha már nem aktuális, miért nem törlik. Vagy egyszerűen csak írjanak annyit, hogy NEM. De nem írni semmit egyszerűbb. Az ember meg csessze meg.
Ha tudnék angolul, mehetnék idegenvezetőnek 8 eurós órabérért. Ha 25 kilóval könnyebb lennék, mehetnék hoszteszkendi 4 órára 35 euróért. Hát igen, life sucks. Maradt a csomagolás. (És jövőre rágyúrok az angolra és megszerzem a 36-os méretet (álmomban)).

Beképzelt?

A minap megkaptam a legújabb fantasztikus jelzőmet: beképzelt vagyok. Pontosabban mondva: "sokan azt hiszik, hogy beképzelt vagy". Hát ez jó, ez új, ilyen még nem volt. De ha jobban belegondolok, igen, bizonyára vannak, akik ezt hiszik (és mekkorát tévednek!). Azt vettem észre, az emberek nehezen ismernek ki, és sokaknak téves képzelgéseik vannak velem kapcsolatban, pedig ne gondoljátok hogy valami extra bonyolult személyiség vagyok. Csak mondhatni rossz helyre születtem, és itt az az ember, aki egy kicsit is kilóg a tömegből, az furcsa. Idióta. Beképzelt. 

Hát jó, akkor legyen. Bár inkább büszkeségnek nevezném, de azt sem a szó rossz értelmében. Nem nézem le az embereket addig, amíg nem szolgálnak rá. Mert bocsi, de sokan rászolgálnak. Mert mégis mit gondoljak az olyan emberről, aki mondjuk x ideig az osztálytársam volt, és aztán nem képes köszönni sem az utcán, inkább elnéz máshova, mert még leesne az aranykorona a fejéről? Hát ez nem beképzeltség/primitivizmus/butaság? S az a legjobb, hogy még én vagyok a beképzelt, mert az ilyen embert "nem veszem emberszámba". BOCSI! S ez csak egy indok a sok közül. Jókán mindenféle emberek vannak. Már az embert azért is hülyének nézik, mert egyetemre jár. Fuj, hogy merem! Ja igen, persze ez már magában elég ahhoz, hogy rásüssék, hogy beképzelt. Mert ha az ember eljár naponta Pozsonyba, az ám a beképzeltség. Nem mondom, ha fekete limuzin járna értem, vagy magánrepülő, de ugyanarra a koszos buszra szállok fel, amire bárki más. Nem baj, beképzelt vagyok! S tudjátok, az a legjobb, hogy még sajnálnom kéne azokat, akik "nem tudnak idáig eljutni". Mert persze én úgy születtem, hogy mindent tudtam, és minden csak úgy az ölembe hullott, a sült galamb a számba repült. Soha nem kellett tennem semmit, persze. Érzitek a soraimból áradó iróniát, de tudjátok, ez az igazság! Az emberek komolyan azt hiszik. Saját maguk nem képesek semmit sem véghezvinni, feláldozni, kitartani, és aztán azt okolják, aki képes rá. És nekem kéne őket sajnálnom, hogy nem vitték semmire, és egész életüket azzal fogják tölteni hogy itt rohadnak Jókán, és nagy szerencse esetén eljutnak a szomszéd faluba is. Hogy aztán este, munka után megnézzék a Barátok köztöt, és 80 éves korukig minden napjuk ugyanolyan legyen. Lenéző lennék? Valaki szerint biztos. De tudjátok, minden embernek a saját sorsa a kezében van. Mindenki azt csinál az életével, amit akar, és aki semmit sem csinál vele, az ne várjon mást. S az a legjobb, hogy ők bezzeg kibeszélhetik azt, aki máshogy él, de ha ez fordítva történik, akkor már az illető BEKÉPZELT. 

S még az emberek csodálkoznak, hogy nem akarok itt lakni. Még csodálkoznak, hogy hányok ettől a hozzáállástól. Nem, nem gondolom, hogy máshol annyira szuper, és nincs semmi gond. De ettől, ami itt van, forog a gyomrom. 

Csak hogy visszatérjek az elejére, ezt a saját anyámtól kaptam meg, hogy: "sokan azt hiszik, beképzelt vagy" (bocsássátok meg a szóismétlést, ez most ilyen tételszó lesz, de tudom hogy rohadtul nem esztétikus). S tudjátok miért? Mert nem elég jók nekem a "jókai legények". Ezt folyton megkapom. Merthogy válogatok. Én komolyan nem értem ezt a logikát, és igen, itt én vagyok a fura. Miközben persze szó sincs arról, hogy valakivel az lenne a bajom, hogy jókai. Really? Ki tehet róla, hogy hova születik? BIZTOS van ebben a faluban is egy normális, intelligens, stb. stb. korombeli fiatalember aki még esetleg köszönni is tud, és legalább egy könyvet már elolvasott életében, és nem gondolja, hogy a Karthágó az egy betegség, és tudja mi a különbség a foxterrier és az exterier között, és a szókincse is bővebb mint a "hööö", én elismerem, BIZTOS van, csak rohadtul elbújt/vagy már rég lecsaptak rá. Én boldog lennék, ha mutatnának egy ilyet, már csak azért is, hogy konstatáljam, hogy igen, nem akarok lehetetlent és nincsenek egeket verdeső igényeim. Mert ennyi "beszólás" után már kezdem azt hinni. Tudjátok, én nem érzem azt, hogy sokat akarok. Mégis megkapom, hogy MAXIMALISTA vagyok. De az a sok-sok ember aki csak olyan férfiakkal állnak szóba, akik minimum Johnny Depp és Brad Pitt keveredései külsőleg, az rendben van. Én csak egy kis intelligenciát, érzést és normális hozzáállást kérek. Az már sok. S már a fejem fáj attól, hogy "miért nem jó neked XY". Mintha "XY" a küszöbömet rágná, annyira imádna. Az, hogy nekik "nem vagyok jó", az persze rendben van. De fordítva, ne merészeljem. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy csak az a fontos, hogy "legyen valakid". Minek? Az egy ember, nem kiskutya. Biztos fantasztikus kapcsolat lenne, ahol egyikünk sem elégedett a másikkal. Sajnos túl sok elkeserítő példát láttam, és pont elég nekem ahhoz, hogy ne a "mennyiséget" keressem, hanem a minőséget. Persze ezt nem értik. Már most én vagyok a vénlány tanárnéni, aki sosem talál magának senkit, mert magasak az igényei. Igen, lehet így végzem, de még mindig jobb, mint hogy leéljem az életem/sok évet olyan ember mellett, akit nem szeretek!!!! De ezt hiába magyarázom. Jókán csak az a fontos, hogy minél gyorsabban szedjél fel valakit, hogy aztán kivihesd a falunapra, mint egy KISKUTYÁT, hogy mindenki lássa, igen, te már léptél egy levelt az életben. S ha az ember kritizálja ezt, akkor irigy. Meg BEKÉPZELT.

Nem való nekem ez a világ.

Mire tanított meg az egyetem? II.

1. Minél több idegen szót használsz, annál nagyobb Johnny vagy. Nem baj, ha nem érted a szó jelentését,  vagy olyan mondatban használod, ahol nincs semmi értelme, mert szinte biztos, hogy a beszélgetőpartnered sem érti, és így legalább azt hiheti, sokkal okosabb vagy nála. Szóval csak tessék beleszőni a mondatainkba olyan szavakat mint determináns, uzurpáció és a legújabb kedvencem, az "eventuálne".
2. Ha latin mondatokat/szavakat is beleszősz a mondandódba, még sokkal okosabbnak fogsz tűnni. De facto.
3. Ezekből adódóan, ha nem beszélsz úgy mint a Magyar Tudományos Akadémia nyugdíjazott tagja, le leszel cseszve, hogy nem beszélsz elég tudományosan. Vagyis paraszt vagy.
4. Ha mégis úgy akarsz beszélni, kitűnő segítség lehet a Magyar Grammatika c. borzalom, ahol ilyen mondatokkal kezdik a tananyagot: " A determinánsok redundánsok is lehetnek.". Nem baj, ha csak a névelőt és a kötőszót érted.
5. Ha már Magyar Grammatika, említsük meg, hogy minél unalmasabb és színtelenebb egy egyetemi tankönyv, annál jobb. Másik kedvenc példányom ebben a témában a Hisotorický časopis. Fehér alapon fekete betűk, hogy lehetőleg már akkor halálra und magad, mikor ránézel. A borítótervezők kreativitása határtalan ("ennél még paintben is szebbet hozok össze").
6. Mindig lesz olyan tanár, akit a lehető legunalmasabb dolgok fognak izgalomba hozni, és nem fogja érteni, más miért nem így reagál rá. Félreértés ne essék, engem 80%-ban érdekel, amit tanulok, de az unalmas dolgokat nem lehet elkerülni sehol sem. S néha nehéz elhinni, hogy azokat a nagyon unalmas tantárgyakat tanító tanárokat ez tényleg érdekli. De nyilván igazuk van, és a gótikus kurzíva vagy a bilabiális tremuláns a világ legizgisebb dolgai. Főleg, ha tanulni kell róluk.
7. Mivel a tanárok már 10/20-40/50 éve ugyanazzal az egy dologgal foglalkoznak, nem értik, hogy lehet nehéz nekünk elolvasni egy 13. századi gótikus írást, vagy éppen megállapítani egy kétbetűs szó 15 szófaját (kicsit a gimis matektanáromat jutattja eszembe, aki nem is magyarázott eleve, mert hisz teljesen természetes, hogy az ember úgy születik, hogy ki tudja számolni a "mátrix deriváltjának a szögfüggvényének a határértékét" főleg én, aki szorozni és osztani sem tud fejben, sőt, már talán papíron sem). 
8. ...vagy egy héten 4-5, ill. egy nap 2-3 vizsgára felkészülni (13-14 tantárgy mellett). Kedvencem az a tanár volt, aki így felelt arra, mikor megkértük, ne aznap legyen a teszt, mikor latinból írunk: "Hisz az csak latin, mit akarnak arra tanulni?" s az ember eleinte nevet, merthogy ez vicc, de aztán rájön, hogy nem az. Ezt halál komolyan gondolják.
9. Ha belegondolok, hogy én is tanár leszek, kicsit félek, hogy én is ezt fogom csinálni. Légyszi, rúgjatok meg ha így lenne!!
10. Most jöttem rá, hogy miért kapok állandóan B-t: mert a tanárok nagy része egyszerűen nem ad A-t. Vagy nagyon kivételes esetben. Mondjuk, ha többet tudsz, mint ő. Merthogy az A az ő. Most a legújabb kedvencem az, ahol nemcsak A, de B sem volt senkinek. Tegyük hozzá, kb. 90 emberről van szó (megintcsak a matektanáromat juttatja eszembe, miszerint "1-esre a Jóisten tudja, 2-esre én, 3-asra a legjobb tanuló...).
11. Ezáltal van az a tanártípus, akinek soha semmi sem elég jó, ha bemagolod neki a 200 oldalas anyagot az utolsó szóig (nem mintha ezt tenném, de teoretikusan), akkor is azt mondja, hogy "ez jó amúgy, DE...". Szóval minimum tudjál olyat is, amit még ő sem tud, vagy kutass hozzá a témához és hasonlók.
12. A doktoranduszok egy része nagyon idegesítő. Persze vannak a normálisak is, aztán az a típus, aki azt hiszi, minimum feltalálta a spanyolviaszt azzal, hogy ő most doktorandusz, és a kétszázadik emeletről néz az emberre, mert te csak egy kis szar vagy (és azzal kezdi az órát, hogy "biztosan senki sem tudja, hogy...", és folyton azt mondja, hogy eventuálne, még ha semmi értelme sincs annak, amit mond). Én nem mondom, szép dolog eljutni odáig, de könyörgöm, a szerénység szó nem mond valamit?!
13. Ezek a doktoranduszpalánták megtalálhatók köztünk is, akik már most azt hiszik, hogy ők minimum többet tudnak, mint a tanárok, és akármit mondasz, kijavítanak, vagy közlik, hogy nincs igazad (tehát hülye vagy).
14. S a végére: az egyetemen választanod kell: jó jegyek (tehát sikerek), vagy élet. A kettő együtt általában nem megy. Akinek igen, őszinte csodálatom. De mivel nekem alapból sincs életem, hát nem nagyon kellett választanom.