Nemrégiben kipanaszkodtam magam, hogy mennyire nem találok munkát...úgy is volt. Említettem, hogy két hely függőben volt. Nos, az egyik az úgy volt, hogy bementem, leírták az adataimat, és jött a szokásos "majd hívunk ha kell jönni". Eltaláltátok. Nem hívtak. A másik, ahol egyik barátnőm dolgozik, és úgy volt, hogy mehetünk még többen. Ja, csakhogy már két hónapja "úgy van", hogy jövő héten, holnap, majd, sohanapján kiskedden. Szóval, most már nem is fogok kiborulni azon, hogy miért nem mondják meg az embernek egyenesen, hogy NEM, és inkább hitegetik, hogy MAJD, aztán pedig SOHA SEMMI?! Nem értem ezt a logikát, de már nem is akarom megérteni (azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy mindkét hely RAKTÁR volt, ami, mondanom sem kell a lehető legrosszabb rabszolgamunka, igen, ennyire mindegy volt már).
Itt jött az, hogy mikor múlt hét hétfőn megtudtam kb. tízezredszerre is hogy még mindig nem lehet menni, és újra megnéztem a neten az ajánlatokat. Megtaláltam egyet, amit egyszer már láttam fent, majd leszedték, és akkor megint fent volt. Mégpedig egy üzletláncba (na jó, nem érdekel a reklám, a Lidl-be) kerestek kasszába embereket, Szencre, ami még jobb is mint Pozsony, mert közelebb van. Mondom írok nekik, mit veszthetek. Csodák csodájára írt is a nő vissza, miszerint hogy álljak meg az irodájukban megbezsélsére másnap. El is mentem, mert megintcsak mit veszíthetek. Azt hittem, majd megint jön a szokásos lerázás, de nem! Megintcsak nagy csodára, azzal indított hogy mikor akarok belépni? Mondom el se akarom hinni, hogy ez végre igaz lesz! Azán megegyeztünk, hogy szerdán nem tudok, akkor csütörtökön. Mindne happy. Szerdán még egész nap rohangáltam a 40 fokban, elintéztem amit kellett, mire délután hív a néni, hogy csak hétvégén kell bemenni. Oké.
Szombaton mentem először. Kezdjük azzal, hogy soha életemben nem dolgoztam kasszában, de valahogy mindig ki akartam próbálni, olyan érdekesnek tűnt, nem tudom miért. Csakhogy ugye pánikoltam, hogy nehogy baj legyen...én hülye, idióta, azt hittem, majd első nap legalább foglalkoznak velem. A fenéket. Még az agentúrás nőci (most eszembe jutott, hogy az agentúra magyarul van-e, de gyanítom nem, a fene a magyar szakos fejemet :( ) a kezembe nyomott egy papírt, ahol le volt írva nagyjából mit kell, és hogy "tanuljam meg". Hát, gondoltam, ez nem a százéves háború, hogy most megtanulom, na de mindegy (ez a bölcsészlogika). Azért elolvasgattam, DE AKKOR SE SZÁMĺTOTTAM RÁ HOGY ELSŐ NAP BEÜLTETNEK A KASSZÁBA ÉS OTTHAGYNAK, HOGY CSINÁLJ AMIT AKARSZ!!! Na, kemény 10 percig ott állt mellettem egy néni, hogy nézze, mit csinálok, aztán elment, és kész. Értitek?? Nem mondom, ha joghurtokat kellett volna pakolnom, hát hagyjon ott, kit érdekel, de basszus, egy kasszába, egy csomó pénzzel, egy embert aki sose csinálta? Há nooormááális? Ilyet még nem is hallottam, de komolyan. De hát az ember próbálja kihozni magából a legjobbat, ha valamit nem tudtam, megkérdeztem, de hát mégis meddig lehet másokat buzerálni egész nap? Na jó, ne csak panaszkodjak, maga a munka nem olyan rossz, az idő gyorsabban telik, mint pl. ott ahol tavaly voltam (bár annál szerintem a pokolban is gyorsabban telik az idő), az emberek sem voltak nagyon parasztok, így ellettem volna, HA TUDOM MIT KELL CSINÁLNI. Aztán estik megemésztettem, mert most mi. Aztán este jött a másik sokk. Mindig, ha végez az ember, leellenőrzik a kasszát. Hiányzott 36 euróm!! 36!!! Én magam sem tudom, hogy a fenébe, de valószínűleg abban volt a hiba, amit az előbb ecseteltem. De most komolyan, és még csodálkoznak?? Azzal, hogy ezt ott szedegették szét, még a buszt is lekéstem, és komolyan olyan állapotban voltam, hogy én ide soha többet. Na igen, csakhogy másnapra is be voltam írva, és lemondani nem lehet az utolsó percben, vagy fizetsz. Ja, így is mínuszban voltam, szuper. Szóval akkor elmegyek még holnap (vasárnap), ledolgozom a kárt, amit csináltam, és viszlát.
Na de, hogy ne legyen olyan egyszerű, vasárnap reggel arra keltem, hogy hihetetlen rosszul vagyok. A gyomrom azt hittem, szétszakad, valószínű az idegeskedés miatt (mi ha megint mínuszban leszek??), alig tudtam mozogni, mit ne mondjak, rettenetes volt. Reggel 7-kor már fent voltam, és kb. 10-ig fentrengtem a kínoktól, nem gondoltam volna, hogy aznap még felkelek. Próbáltam hívni a nénit, hogy elnézést, haldoklom, nem mehetek munkába, DE PERSZE NEM VETTE FEL. Vasárnap reggel, értem én, de hát basszus! ĺgy hát el kellett mennem vasárnap is. Szerencsére aztán elmúlt a fájdalom, nem mondom, hogy fantasztikusan éreztem magam, de túléletem.
Aznap már jobb volt, bár nem a legfelemelőbb érzés akkor dolgozni, mikor senki más nem, de hát mindegy nekem most végül is. Ugráltattak ki-be a kasszából, és én közben imádkoztam, hogy ne legyek mínuszban. Szerencsére PLUSZBAN voltam. Leesett a szívemről az egész Mátra-Tátra-Fátra.
Tegnap bementem az agentúrába, hogy hogyan tovább. Aztán eldöntöttem, hogy mégis megpróbálom még, mert dolgozni akarok, és más nincs, és remélem, hogy már nem fog semmi olyan előfordulni, mint először. Most holnaptól kezdve egész héten dolgozom, de őszintén, nem zavar, agyamra megy már az otthonlét, és a fizetést is várom, bár ezért a két napért, van olyan gyanúm, hogy nem fogok sokat kapni :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése