Nem szeretek álmodni, csak felkavarják a bioritmusomat.Méghogy az ember azt álmodja, ami nappal foglalkoztatja. Nem azt. Hanem valamit, amit már régen elfelejtett, nem is gondol rá, és egyszercsak megjelenik az álmában, mintha fel akarná hívni magára a figyelmet. Pedig nem akarja.
Az ébren álmodás sem sokkal jobb. Az ember nem is figyel, és már szárnyalnak a gondolatok, messze van a Föld...és ez sok mindent elront. Mindig akkor történnek a dolgok, a jó dolgok, amikor nem gondolunk rájuk. Ez valahogy elrontja az egészet...de olyan nehéz nem álmodozni. Mert akkor jobb. Nem kell arra gondolni, ami van, hanemlehet bármire, ami lehetne. De Murphy törvénye szerint akkor már csak azért se lesz. Mi ez, ha nem ördögi kör?
