The autumn is coming

Nekem már ősz van. Akkor jött el, mikor reggel fáztam rövidujjúban, és örömmel konstatáltam, hogy kabátot kell vennem. Pedig amúgy higgyétek el, utálok fázni. Már ami a -20 fokos fázást illeti. De elég a kevesebb is...a decemberi/januári fagyos reggeleket utálom. De ez a kellemes hideg, ez jó. Mikor vékony kabátban vagy kint, és 10-15 fok van, azt kibírnám. Még a 20-25 fok is rendben van, de utálom a nyarat, és végre, végre vége! Ez már nem nyár, ha kellemes idő is van, ez már őszies meleg, és már csak egy hét és szeptember.

Szeretem az őszt, pedig régen utáltam az októbert, mikor olyan sötét és hideg volt, de mára megszerettem. Főleg ha olyan kellemesen napos, de mégis érzed az idő csípősségét. Szeretem, ha hosszú ez a vénasszonyok nyara, vagy hogy hívják. Lassan jobban szeretem az őszt, mint a tavaszt, a táj is olyan szép, és az sem zavar, ha esik az eső, olyankor jó bent üldögélni és olvasgatni meg kávét inni. Nyáron még bent sem szeretek lenni, zavar a meleg, nem tudom, fura vagyok. Télen meg már túl hideg van. Nem szeretem a végletes időjárást, ezért is ősz forever!
Aztán meg mindjárt iskola. Tudjátok, ez sem baj, én szeretem az iskolát (ha nincs vizsgaidőszak...). Meg végre valami rendszer lesz az életemben, és ezért utálom a nyári szünetet, mert akkor nincs. Ez kell nekem. 

Azt mondják, jó vagyok az érzelmek leírásában, de úgy érzem, akkor sem tudom átadni, mit is jelent nekem az ősz, az egész világával együtt. Sokat. 

Ilyenkor vicces belegondolni, hogy szerdán megyek nyaralni. Az már inkább őszölés lesz (de hülye szó :) )...annál jobb! :D  

Az idegesítő vevők prototípusai, avagy így sose viselkedj boltban!

Mindig is emberekkel szerettem volna dolgozni, noha tudtam, hogy vannak nehéz oldalai is a dolognak. Ez a munka most nyilván csak rövid távú, de elég ahhoz, hogy kiismerjem az emberek viselkedését, már ami a vásárlást illeti. Csak pár példa, mi is az, ami a kassza másik felén ülő embert (esetünkben engem) a sírba tud vinni.

1. Ha reggel, nyitás után a teszem azt 80 centes bevásárlást képesek 100-assal megfizetni. Most komolyan?? Aztán meg morognak és sóhajtoznak, mikor nem tudok visszadni. De egyszerűen NEM TUDOK! Reggel kapom a kasszát 300 euróval, és 10-es a legnagyobb címlet. Varázsoljak? Kedvencem az volt, mikor a néni, mikor nagy nehezen visszadtam neki a 90 akármennyi euróját úgy, hogy alig maradt pénzem a kasszában, még hangosan meg is jegyezte, hogy na, most meg tele lesz apróval. Bocsi, de tényleg.
2. Ha arra használod a vásárlást, hogy felváltsd a pénzedet. A bolt nem BANK!! Utálom, ha az ember tele van apróval, meg tudná fizetni rendesen, de nem, inkább ad 100-ast, mert fel akarja váltani. 
3. Ha jönnek 2 kocsinyi vízzel, és elvárják, hogy én ránézésre megállapítsam, hogy az mégis mennyi. Aztán meg kijelentik, hogy 18 karton. Aztán meg csodálkoznak, hogy nekem 5 percbe telik, míg kiszámolom, hogy az mennyi is.
4. Ha hülyének néznek, mert nem tudom fejben kiszámolni azt a rohadt 18 kartont. És rámnéznek a "aki kasszában ül, az totál hülye" arckifejezéssel. Bocsi.
5. Ha megkérdezik, hogy "lehet jegyekkel fizetni?"....Mikor az üzlet előtt van egy tábla, mely kb. 10x akkora mint a fejem, mely hirdeti, hogy LEHET jegyekkel fizetni. Az emberek nagyon hülyék, vagy csak nem tudnak olvasni?
6. Ha megkérdezik, hogy hol van ez és ez a boltban. Vagy hogy van-e már ez és ez, akciós-e már, blablabla. Nehéz felfogni, hogyha én brigádos vagyok, és akkor is a kasszában ülök az idő 95%-ban, akkor fogalmam sincs, hogy merre van az öngyújtó, és van-e még fűrész a raktárban. 
7. Ha még ilyenkor, ha azt válaszolom, hogy sajnos nem tudom, le is csesznek, hogy "de hisz itt dolgozik, miért nem tudja?". Nekik üzenem a 6. pont utolsó mondatát. 
8. Ha úgy beszélnek a fizetés előtt/klözben/után egymás közt, hogy nekem intézik a szavaikat, de mégsem nekem mondják. Ez kiidegel. Mondjuk vannak azok az idióta kis játékok, amiket osztani kell 10 eurós vásárlás helyett. Jönnek a kisgyerekkel, persze elfelejtem odaadni. S ahelyett, hogy megkérdeznének ENGEM, hogy adok-e, inkább megtárgyalják hangosan az orrom előtt, hogy vajon miért nem kaptak. Really??
9. Azok az idegesítő kis szarságok megérnek egy külön pontot ebben a listában.
10. Ha a gyerekekel jönnek vásárolni, és ott visítanak a játékért, meg sem várva, hogy leblokkoljam, vagy ilyesmi. S a szülők eszébe se jut lecsillapítani a gyereket. Az első 5-10 még cuki volt, de ha folyton ez megy, szétvernéd őket, komolyan.
11. A szülők, akik jobban kétségbe vannak esve, ha nem kapnak játékot, mint maga a gyerek.
12. A szülők, akik képesek a gyerekeik által megrágott kiflit/kalácsot/akármit odatenni nekem a pultra, hogy blokkoljam le. Ha zacskóban teszik, az még a jobbik eset. Really? Most komolyan fogdossam az összenyálzott kis kiflidarabot?? Nem egyszerűbb megmondani, hogy megették, és kész??
13. Ha odacseszik nekem a zöldséget a pultra zacskó nélkül. Nem zavarja őket a koszos kezem.
14. Ha leblokkolom a 70-80 eurós bevásárlást, és képesek visszajönni azért, mert pl. nem ütöttem be az akciót a répára, ami nagyjából 10 centet foglal magába. Vagy mert rossz kenyeret blokkoltam le, és az 5 centtel drágább. Komolyan, ezt nem lehetne kihagyni.
15. Ha nem képesek felfogni, hogy valamelyik vizet ki kell tenni a pultra, valamelyiket nem muszáj. Aztán mikor megmondom, hogy legyen szíves tegye ki, mert nem tudom másképp leblokkolni, még pofákat vágnak, és úgy dobálják, mintha egy kupac kaki lenne. Mert nyilván én tehetek róla, hogy azt a vizet ki kell tenni. Ki más?
16. Amikor este 8-kor jönnek nagybevásárlásra, mert nyilván máskor nincs idejük egész nap/héten, mint zárás előtt. Pláne, ha vasárnap van. S még képesek nevetgélni hogy "jéé, csak nem utolsó vagyok?". Kit érdekel, hogy mi is haza akarunk menni?
17. Ha úgy jönnek a boltba, hogy otthon felcseszték őket, és persze ki máson lehetne a legjobban levezetni a mérgünket, mint az eladón? Az sem jobb, ha telefonálva jönnek fizetni, és még te érzed magad hülyén, amiért a fizetéssel megzavarod a fontos csevegést. 
18. Legutoljára a legrosszabbat. Ha nem képesek még annyira sem, hogy visszaköszönjenek. Ezt már nem tudom kommentálni sem.

Wedding's in the air II.

Ezen is túl vagyunk. Igazából nem volt olyan rossz.

Kezdve azzal, hogy végre többé-kevésbé elégedett voltam azzal, ahogy kinézek. Figyelem, ilyen nem történik gyakran! Ezáltal köszönet a fodrásznak, hogy az én hajnak nem nevezhető kupacnak a fejemen-ből kihozta azt, amit kihozott. A legszebb bók, amit kaptam a külsőmet tekintve egyik nagynéném megjegyzése volt: "te éhezel?" - Nem, ez most nem irónia, komolyan nem mondhatott volna szebbet. Ugyanis ez valami olyasmit jelentett, hogy jobban nézek ki, mint 10 kilóval ezelőtt. Jó érzés!

Mondjuk rohadt meleg volt, ami kissé levitte az élvezeteket, meg kell hagyni. És a pálinka, amivel itattajk, nem javított a helyzeten, igazán. Utálok alkoholizálni, mert mindig bőgök. Tegnap valahogy sikerült eltalálni azt a mértéket, mikor én is csak vihogtam (Bár ez fura, mert azért nem volt az olyan kevés. Volt már, hogy egy kortytól bőgtem, itt meg bennem volt két feles meg valami édes vodka vagy mi. Öregszem, hiába.). Vagy lehethogy az a kék szempár tehetett róla? Ahh, nem tudom, de nagyon szép volt. Mármint a szempár. A tulajdonosuk nem lett volna semmi extra, de azok a szemek! Figyelitek, hogy utóbbi időben rá vagyok kattanva a szemekre? De most komolyan, egy pasinak ha szép szeme van, nyert ügye van. Egy szép tekintettel szinte bárkit levesz a lábáról. Vagy csak engem? Imádom a gyilkosan szép szemeket. El lehet veszni bennük.

A zene természetesen siralmas volt, na de a fentebb említett állapotban már annyira mindegy volt nekem is, hogy 10-kor már vidáman vonatoztunk meg minden. Jó társaság volt, meg kell hagyni, bár nem vagyok az a táncos alkat, nagyon nem.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Szóval ezeknek az eseményeknek is megvan a hangulatuk, és olyankor átérzi az ember, de...valahogy nem az én stílusom. Értitek, egyszerűen nem tudom beleképzelni magam, ez nem én vagyok. 

Most lábadozom vagy mi. Még mindig nincs túl nagy étvágyam, meg álmos is vagyok, pedig "már" negyed háromkor mentem aludni. És holnap munka, és higgyétek el, jelen pillanatban semmi kedvem hozzá.