Beképzelt?

A minap megkaptam a legújabb fantasztikus jelzőmet: beképzelt vagyok. Pontosabban mondva: "sokan azt hiszik, hogy beképzelt vagy". Hát ez jó, ez új, ilyen még nem volt. De ha jobban belegondolok, igen, bizonyára vannak, akik ezt hiszik (és mekkorát tévednek!). Azt vettem észre, az emberek nehezen ismernek ki, és sokaknak téves képzelgéseik vannak velem kapcsolatban, pedig ne gondoljátok hogy valami extra bonyolult személyiség vagyok. Csak mondhatni rossz helyre születtem, és itt az az ember, aki egy kicsit is kilóg a tömegből, az furcsa. Idióta. Beképzelt. 

Hát jó, akkor legyen. Bár inkább büszkeségnek nevezném, de azt sem a szó rossz értelmében. Nem nézem le az embereket addig, amíg nem szolgálnak rá. Mert bocsi, de sokan rászolgálnak. Mert mégis mit gondoljak az olyan emberről, aki mondjuk x ideig az osztálytársam volt, és aztán nem képes köszönni sem az utcán, inkább elnéz máshova, mert még leesne az aranykorona a fejéről? Hát ez nem beképzeltség/primitivizmus/butaság? S az a legjobb, hogy még én vagyok a beképzelt, mert az ilyen embert "nem veszem emberszámba". BOCSI! S ez csak egy indok a sok közül. Jókán mindenféle emberek vannak. Már az embert azért is hülyének nézik, mert egyetemre jár. Fuj, hogy merem! Ja igen, persze ez már magában elég ahhoz, hogy rásüssék, hogy beképzelt. Mert ha az ember eljár naponta Pozsonyba, az ám a beképzeltség. Nem mondom, ha fekete limuzin járna értem, vagy magánrepülő, de ugyanarra a koszos buszra szállok fel, amire bárki más. Nem baj, beképzelt vagyok! S tudjátok, az a legjobb, hogy még sajnálnom kéne azokat, akik "nem tudnak idáig eljutni". Mert persze én úgy születtem, hogy mindent tudtam, és minden csak úgy az ölembe hullott, a sült galamb a számba repült. Soha nem kellett tennem semmit, persze. Érzitek a soraimból áradó iróniát, de tudjátok, ez az igazság! Az emberek komolyan azt hiszik. Saját maguk nem képesek semmit sem véghezvinni, feláldozni, kitartani, és aztán azt okolják, aki képes rá. És nekem kéne őket sajnálnom, hogy nem vitték semmire, és egész életüket azzal fogják tölteni hogy itt rohadnak Jókán, és nagy szerencse esetén eljutnak a szomszéd faluba is. Hogy aztán este, munka után megnézzék a Barátok köztöt, és 80 éves korukig minden napjuk ugyanolyan legyen. Lenéző lennék? Valaki szerint biztos. De tudjátok, minden embernek a saját sorsa a kezében van. Mindenki azt csinál az életével, amit akar, és aki semmit sem csinál vele, az ne várjon mást. S az a legjobb, hogy ők bezzeg kibeszélhetik azt, aki máshogy él, de ha ez fordítva történik, akkor már az illető BEKÉPZELT. 

S még az emberek csodálkoznak, hogy nem akarok itt lakni. Még csodálkoznak, hogy hányok ettől a hozzáállástól. Nem, nem gondolom, hogy máshol annyira szuper, és nincs semmi gond. De ettől, ami itt van, forog a gyomrom. 

Csak hogy visszatérjek az elejére, ezt a saját anyámtól kaptam meg, hogy: "sokan azt hiszik, beképzelt vagy" (bocsássátok meg a szóismétlést, ez most ilyen tételszó lesz, de tudom hogy rohadtul nem esztétikus). S tudjátok miért? Mert nem elég jók nekem a "jókai legények". Ezt folyton megkapom. Merthogy válogatok. Én komolyan nem értem ezt a logikát, és igen, itt én vagyok a fura. Miközben persze szó sincs arról, hogy valakivel az lenne a bajom, hogy jókai. Really? Ki tehet róla, hogy hova születik? BIZTOS van ebben a faluban is egy normális, intelligens, stb. stb. korombeli fiatalember aki még esetleg köszönni is tud, és legalább egy könyvet már elolvasott életében, és nem gondolja, hogy a Karthágó az egy betegség, és tudja mi a különbség a foxterrier és az exterier között, és a szókincse is bővebb mint a "hööö", én elismerem, BIZTOS van, csak rohadtul elbújt/vagy már rég lecsaptak rá. Én boldog lennék, ha mutatnának egy ilyet, már csak azért is, hogy konstatáljam, hogy igen, nem akarok lehetetlent és nincsenek egeket verdeső igényeim. Mert ennyi "beszólás" után már kezdem azt hinni. Tudjátok, én nem érzem azt, hogy sokat akarok. Mégis megkapom, hogy MAXIMALISTA vagyok. De az a sok-sok ember aki csak olyan férfiakkal állnak szóba, akik minimum Johnny Depp és Brad Pitt keveredései külsőleg, az rendben van. Én csak egy kis intelligenciát, érzést és normális hozzáállást kérek. Az már sok. S már a fejem fáj attól, hogy "miért nem jó neked XY". Mintha "XY" a küszöbömet rágná, annyira imádna. Az, hogy nekik "nem vagyok jó", az persze rendben van. De fordítva, ne merészeljem. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy csak az a fontos, hogy "legyen valakid". Minek? Az egy ember, nem kiskutya. Biztos fantasztikus kapcsolat lenne, ahol egyikünk sem elégedett a másikkal. Sajnos túl sok elkeserítő példát láttam, és pont elég nekem ahhoz, hogy ne a "mennyiséget" keressem, hanem a minőséget. Persze ezt nem értik. Már most én vagyok a vénlány tanárnéni, aki sosem talál magának senkit, mert magasak az igényei. Igen, lehet így végzem, de még mindig jobb, mint hogy leéljem az életem/sok évet olyan ember mellett, akit nem szeretek!!!! De ezt hiába magyarázom. Jókán csak az a fontos, hogy minél gyorsabban szedjél fel valakit, hogy aztán kivihesd a falunapra, mint egy KISKUTYÁT, hogy mindenki lássa, igen, te már léptél egy levelt az életben. S ha az ember kritizálja ezt, akkor irigy. Meg BEKÉPZELT.

Nem való nekem ez a világ.