What is love?

Akartam írni a szerelemről. Aztán megtaláltam ezt. 2011-ben írtam, más álmokkal és más célokkal, de minden szavát újra le tudnám írni, mert a dolgok lényege nem változik. Ezek általános igazságok. Ezt az írást kivételesen szépnek tartom - igen, most magamat dicsérem :D 

"Szerelem. Olyan gyakran használjuk ezt a szót, de mégis...talán az egyik legnehezebb dolog megfogalmazni, mit is jelent számunkra. A legkönnyebb rávágni, hogy ezt az érzést nem tudjuk megmagyarázni, csak úgy van.... de semmi sincs „csak úgy”! Minden érzést szavakba lehet önteni, még ha úgy is tűnik, hogy leírva elveszítik a jelentőségüket. Nem veszítik el, csak néha úgy eluralkodnak rajtunk az érzelmek, olyan hatalmassá válnak, hogy lehetetlen azt a végtelen erőt mind megfogalmazni és kimondani.
Szerelem. Egy szó, mégis minden embernek valami mást jelent. Hihetetlen, de az emberek nem ugyanazt értik és érzik eme fogalom alatt. Néha csak azt hiszik, hogy szerelmesek valakibe, miközben csak  magába a szerelembe szerelmesek...
Szerelem. Első látásra. Sokan nem hisznek benne, sokan túl érzelgősnek tartják...csak az tudja mi ez, aki átélte már. Hiszek benne, hogy ha megpillantom életem párját, azt az embert, akivel le kell élnem az életem és akit Isten csak nekem teremtett, a másik felemet, azt érezni fogom az első perctől kezdve. Biztos vagyok benne, mert így történt. Azt a pillanatot valóban nehéz körülírni. Az egyik percben még csak úgy létezel. Az életeddel nem tudsz mit kezdeni, semmi sincs a helyén, nem látod a céljaidat. Várod az elkövetkezendő csodát, és érzed is, hogy hamarosan itt lesz, mégis túlságosan váratlanul ér, mikor valóban bekövetkezik. Azok az emberek, akik ezt nem ismerik, valami nagyon különleges, mások számára is látható, és rögtön nyilvánvaló dolgot képzelnek el – dobpergéssel és háttérzenével, mint a filmekben. Valójában azonban semmi sem változik...úgy látszatra. Az élet ugyanúgy megy tovább, a Nap ugyanúgy felkel minden nap, az emberek sem vesznek észre rajtunk semmi változást. A csoda mégis bekövetkezik, méghozzá dobpergéssel – csakhogy ezt a dobpergést csak mi halljuk. Mikor megpillantjuk Őt. És hirtelen minden leáll egy pilanatra. Még a szívünk is eggyel kevesebbet dobban. Nincs többé külvilág, csak a zakatoló dobpergés a szívünk legmélyén. És beismerjük, amit a csendes hangocska suttog ott belül – Ő az, akire szomjazik a lelkünk. Ő az, akivel boldogok lehetünk. Ő az a darab, ami belőlünk hiányzik.
Onnantól kezdve az életünk tökéletesen felborul, de nem bánjuk, mert tudjuk, hogy ennek így kell történnie. Ami előtte értékesnek számított, vele szemben nem tűnik semminek sem. Elhagyjuk régi szokásaidat, megváltoztatjuk a testünket és a lekünket, de nem bánjuk egy percig sem. Nem tudunk enni, nem bírunk aludni, néha még levegőt sem kapunk, a gyomrunk görcsbe rándul, és kiver a hideg és a meleg. Elég egy pillantás, egy mosoly, egy-egy szó. Ha tekintetünk végigsiklik azon a csodán, a szeretett személyen, szemünk nem azt látja, amit a többi szem...ugyan, mit látnak ők! Mi csak a tökéletességet látjuk. Hogy ebben az arcban, ebben a testben, ebben a lélekben megvan minden, amire vágyunk. Semmi hiba, semmi hiányosság. Soha meg sem fordul a fejünkben, hogy valamilyen hibáján változtatnia kéne, mert tudjuk, az már nem ő lenne. És mi feltétel nélkül, minden tökéletlenségével együtt látjuk csodálatosnak őt, és tudjuk, hogy valóban az – hiszen mindenki az, csak meg kell találni benne a csodát. Semmilyen más szempár nem tud úgy csillogni, semmilyen más száj nem vágyik úgy a csókra, semmilyen más bőr nem olyan selymes, és semmilyen más kéz érintésébe nem tudnuk úgy beleremegni. Mikor a legszebb álmunk, hogy a karjainkba zárjuk ezt az angyalt, és ne engedjük el soha többé. Hogy a fülünkbe suttogja ezeket a szavakat. Hogy megértse ezt az érzést. Hogy átérezze. Hogy együtt legyünk boldogok.
Ezt hívják igaz szerelemnek. Mert létezik. Ahogy csodák is léteznek."