Lingua Latina

Tudom, hogy már az emberek agyára megyek ezzel, de mégsem mehetek el szó nélkül mellette. Hiszen már hónapok óta életem szerves részét képezni, így igencsak megér egy bejegyzést.
Kezdődött ez azzal, hogy felfedeztem még szeptember elején, órarend készítés közben, hogy a tantárgyak közt ott van a latin is. Persze nem csodálkoztam azért annyira, mert nyilván gondoltam, hogy történelem szakon lesz latin - bár én inkább úgy gondoltam, hogy valami kis kevés a tantárgyakon belül. Nem egy külön tantárgy. Na de hát örültem neki azért, mert egyrészt szeretek nyelveket tanulni, másrészt ez olyan intelektuális, holt nyelvet tanulni. Harmadrészt meg nagyon szép nyelv, hasonlít a spanyolra, az meg mindig is tetszett.
Visszatérve a holt nyelves dologra. Na igen. Mindenki ezzel jön. "Latinul tanulsz? De hát az holt nyelv!" A másik reakció, hogy "Mondj valamit latinul!!" Hát, a gyerekek korbácsolják a teheneket-szerű mondatokon kívül nem sokat tudok, az meg ugye elég illúzióromboló....Ekkor szívesen használom fel E.T. mondatát, miszerint "In villa mea multae incolae nigrae sunt."
Thank you, captain obvious! Naná, hogy az...de....wait a minute. A történelem arról szól, hogy olyan dolgokat tanulunk, amik már nincsenek. Elmúltak. Régen volt. Hát akkor miért csodálkozik bárki, hogy holt nyelvet tanulunk?? Ilyenkor szoktam hozzátenni, hogy "akkor minek történelmet tanulni, az úgyis mind elmúlt már", de nem merek ezzel viccelni, mert az emberek nem érzik az iróniát, és még bólogatnak is, hogy igaz.
Nos, a lelkesedésem kb. addig tartott, míg be nem léptem az első órára. Na jó, azért nem, mert be kell vallanom, a nyelv maga tetszett. Sőt, most is tetszik. Imádom, annyira dallamos, lágy, gyönyörű.
"Amabo te, et verba tua memoria tenebo."
Meg aztán komolyan szeretek nyelveket tanulni, és komolyan tetszik nekem ez a latinosdi. Merthogy olyan nem mindennapi, nem? Olyan...stílusos. Most képzeljétek már el, hogy ketten latinul beszélgetnek mondjuk az iskola folyosón vagy az utcán. Hát végem van! Egyszer szeretnék olyan szinten tudni, hogy ezt eljátszhassam.
Na de visszatérve a problémára. A kedves tanárnő, hát, mondjuk úgy, elsőre nem vált ki épp pozitív benyomást az emberből. Oké, úgy jöttem ki az első óráról, hogy te jó ég, ez egy hárpia. Na igen, hát valamilyen szinten az is. Az a fajta nő, aki elől Hitler is sírva menekülne. Elég csak egy csúnya pillantás tőle, és véged van. Na igen, elvárja, hogy tanuljunk. Ez még rendben lenne, csak - és bár ez nem az ő hibája, vagy nem csak az övé-, kicsit talán eltúlozták a tananyag mennyiségét és a tanulás tempóját. Meg a leckék mennyiségét - igen, lecke is van. Az óra általában úgy telik, hogy jó 45 percig házit ellenőrizünk, ami általában fordítás, és akkor mondatonként olvassuk fel. Aki elront valamit, addig kínozza, amíg vagy rá nem jön az illető (Aký je to, prosím vás, pád? Sústredte sa!!!! Pre veľký úspech si to ešte zopakujme...), vagy nem, és akkor úgy felhúzza magát, hogy aztán az óra nagy része maga lesz a pokol. Namármost ezért az ember igyekszik, hogy jó fordítással jelenjen meg az órán. Ami nem kis időbe telik, tekintve, hogy az utóbbi leckém is 15 oldalt foglalt el a füzetemben. Akkor meg már nehéz pontosnak lenni. ĺgy szeptembertől minden szombatom azzal telik, hogy délben leülök latin házit írni, és ha szerencsém van, estig végzek is vele. Na igen. először a latin, aztán bármi más, mert az ha nincs meg, végem van. Nem is beszélve arról, hogy lemaradok, és esélyem sem lesz behozni.
Persze megtehetném, hogy be se megyek. Az utóbb említett okból kifolyólag nem merek nem megjelenni. Mások viszont nagyon is mernek, így nem egyszer megesik, hogy alig fél csoport van az órán. Volt, hogy 5-en voltunk. Családias hangulat, aha, csak így percenként tízszer jutsz szóhoz. Kellemetlen. Ja, igen, 4 szemeszteres tantárgy. ĺgy még csak nem is mondhatom, hogy nemsokára végzek vele.
Szép nyelv a latin, csak nagyon nehéz a nyelvtana. Magolás, magolás, magolás. Mert mit tudsz csinálni a sokfene "deklináciával" meg "konjugáciával"? Bemagolni. Utálok magolni, és mindig elfelejtem, hiába tanulom meg ezerszer. A hic-haec-hoc-ot meg sem tanultam, és tudom, egyszer nagy baj lesz ebből. 
Aztán meg az eleve, amit tanulunk, kicsit vicces. Bemutatkozni ugyan nem tudok, de simán lefordítok bármit, ami háborúval, gyilkolással, korbácsolással, öldökléssel kapcsolatos. A történelem egy szadista tantárgy...olyan jól hangzik, hogy verberare, nem? Kis cuki.
Szóval így a "latinos nap" ilyen instant gyomorgörcs. Tavaly hétfőn volt, ami jó volt, hisz letudtam a hét elején. Arról nem is beszélve, hogy minden hétfő reggel meatuáztunk you-know-who-val, és ez annyira feldobta a napom, hogy még latinra is boldogan mentem. Most szerdán van, ami így azt jelenti, hogy állandóan ideges vagyok. Igazából tavaly azt is nehezen képzeltem el, hogy valahogy átjutok a másik szemeszterbe, szóval boldognak kéne lennem.
A latinnak megvan a hangulata. Már azon viccelődtünk, hogy rendesen hiányozni fog. Ja, és a végére már kezdem őt magát is megkedvelni. Hiába félünk tőle, azért a magunk módján szeretjük :D  Csakhogy még nem lesz az olyan hamar, hogy búcsút kelljen venni tőle. S ha ilyen tempóval haladunk, másodikban már minimum Ovidiust fogunk fordítani, vagy mi.