The social network

Nem, nem a filmről fogok írni. Magáról A "social network"-ről. Vagy inkább a vele való "viszonyomról". Mennyi idézőjel.
S hogy mi motivált erre? A tegnapi "harmadik kör" ismerőstörlés. De ne haladjunk olyan gyorsan.
Még réges régen, 2009-ben regisztráltam a mindenki által ismert közösségi oldalra, abból a célból, hogy...igazából kíváncsiságból. Eleinte nem is jártam fel gyakran, nem is volt fent semmim. Aztán lassan kezdte átvenni az uralmat ez a bizonyos oldal, mindenki ott volt, mindenki mindent megosztott, és ami a legfontosabb, mindenki ott kommunikált. Mert egyszerűbb volt, mint ezerféle más helyen írni, itt mindenki fent volt (lassan már komolyan mindenki), könnyen el lehetett érni mindenkit. Arról nem is beszélve, micsoda közösségi élet folyt/folyik a különféle csoportokban, már iskolaügyben is hasznos kis dolog ha valaki megtudja, hogy elmarad az óra, meg kell kérdezni a házit, stb. stb. ĺgy kényelmes volt, hát eszembe se jutott, hogy ez rossz is lehet. Nem vagyok az a fajta ember, aki minden szart (elnézést) megosztana, de azért hetente 1-2 dolgot ki szoktam tenni, akár egy zenét, képet, mit tudom én. Nekem a legjobban az tetszett ebben (ez az oldala most is tetszik), hogy így ez az egész olyan, mint egy napló. Vissza tudom keresni, hogy mit tudom én 2011. áprilisában milyen zenét hallgattam, mi történt velem amit elfelejtettem már, stb. Szeretek az emlékeimben turkálni, na. Tavaly év végig 430 valahány ismerősöm lett. Igazából mindenkit visszajelöltem, akinek tudok a létezéséről, akár még ha soha az életben nem is beszéltünk.
Pár hónapja kezdett el ez változni bennem. Egyrészt a megosztások miatt kicsit úgy éreztem, hogy túl sok mindent tudnak meg rólam olyan emberek, akikhez semmi közöm. Viszont kitörölgetni sajnáltam, mert nekem ezek tényleg fontosak. Eszembe jutott, hogy ezt a régit törlöm (de megintcsak ugyanez a probléma), és csinálok egy újat, ahol tényleg csak azokat jelölöm be, akikkel beszélek is, és kész. Viszont igen, nincs kedvem az egész hercehurcára, az embereket keresgélni, magyarázkodni, a csoportokba belépegetni, stb. stb.
Mondhatjátok, hogy akkor töröljem a francba az egészet, de igen, bevallom kicst azért függő lettem :D Mint fentebb elmondtam, nagyon hasznos dolog tud ez lenni néha közösségi élet szempontjából is. Aki nincs fent, érezheti úgy hogy kimarad valamiből, és igen, ki is hagyják, mert az emberek nem fogják figyelni, hogy na te nem vagy fent, neked külön szólunk..na persze. Másrészt a kommunikáció a barátokkal, sokkal könnyebb itt beszélni mint pl. telefonon, meg ez ingyen is van, és hát tudjátok. Kifogások, kifogások, de teljesen törölni még nem akarom magam.
Na de hogy valamit kihagytam. A bizonyos ismerősöket. Első körben valahogy december környékén kezdtem törölgetni, akkor elment vagy 150 ember hirtelen, olyanok néha, akiket nem is ismerek, sosem beszéltünk, sosem fogjuk már látni egymást, egyszer találkoztunk tíz évvel ezelőtt, stb. Nem érdekel, ha megsértődtek, egyszerűen teljesen felesleges hogy ilyenek a "barátaim" közt legyenek. Megvolt nem sokkal később a második kör is, és lassan leredukáltam a számot 270-re , így jó 200 embert töröltem, és lám, mind olyan volt, akinek semi keresnivalója a magánszférámban.
Még így is túl sok embert hagytam bent, de azért jobban éreztem magam, hogy már nem látja annyi idegen, akárcsak azt a zenét amit kiteszek, igen, az is zavart!
A hamradik kört tegnap ejtettem meg. S hogy miért? Minap utaztam a buszon hazafelé. Felszáll XY, aki éppenséggel az osztálytársam volt 9 évig. Rám se néz, mintha nem ismerne, nemhogy még köszönjön, na de légyszives, még mit nem! Akkor ugrott be, hogy hoppá, ő, és a hozzá hasonló "kedves" régi ismerősök mind bent vannak még a "körben". Csak mert igen, ismerjük egymást, de 5 éve biztosan nem beszéltünk, és már soha nem is fogunk. Látom az illető jaj-de-kemény-csávó-vagyok képeit meg idézeteit, mindent tudok róla, miközben...nem is érdekel!! ĺgy tegnap még hozzácsatoltam pár ilyen embert, és újabb kb. 40-et töröltem. Mert most komolyan....hiába ismerem ezeket az embereket, ha egyszer arra sem képesek, hogy köszönjenek!
Volt még pár ember, akit amúgy talán nem is töröltem volna, de annyira idegesítettek a posztjaik, hogy már nem bírtam nézni:

• Az önsajnáltatós emberkék, akik csak azt várták, hogy ott nyugtassák a kis egójukat az interneten
• Vagy aki naponta tízezer képet megoszt magáról különféle szögből fényképezve, hogy mindenki csodálhassa a gyönyörűségét
• (....és mindegyikhez odaírja, hogy "jaj, de ronda vagyok", s ugyanazt várja, mint az első pontban említett emberke)
• Vagy a gyerekéről (szeretem a gyerekeket, de ami sok, az sok)
• Vagy Justin Bieberről (nem kommentálom)
• Vagy akik mindent, de szó szerint minden szart kiírnak, kezdve attól hogy hol vannak, kivel vannak, mennyire szuper a buli (miközben neten lóg), mit csinál éppen, blablabla

Most 227-en maradtak, ami még szintén SOK, így biztosan nem végleges szám. Lehet, ma még egyszer nekiállok. Mert értitek, ez valahogy nem reális, hogy 227 emberrel jóban vagyok - na persze. Ezért sem értem azt, akinek 1500 van, de mindegy, mindenkinek a saját dolga. Lassan így jobban fogom magam érezni, hogy tényleg csak azok az emberek kapjanak hozzáférést a magánügyeimhez (mert azok, akármilyen pitiánber mértékben is de azok!), akiknek van is ott keresnivalójuk. Nem is beszélve arról, hogy az én falam sem lesz tele idegenek semmitmondó szarságaival, mert ugyan kit érdekel már, hogy a Kovács Pisti, akit 5 éve nem láttam, éppen kocsmában van, vagy a Kis Juliska, aki ha meglát az utcán, inkább elnéz máshova, minthogy köszönjön, éppen az ötezredik pasiját koptatja. Na, nem.
Ismerek pár embert, akik tök jól elvannak enélkül az egész nélkül. Régen azt hittem képmutatók, de már kezdem megérteni őket. Én is csak azért vagyok ott, mert ráfüggtem, töredelmesen bevallom. De ha nagyon akar az ember (és figyelmbe veszi azokat a dolgokat amiket fentebb leírtam), biztos hogy lehet élni ezen bizonyos közösségi oldal nélkül is.