Akkor visszasírtam a pillangókat a gyomromban, most meg átkozom őket, mert nem hagynak tanulni, meg más egyéb dolgot csinálni. Elég idegesítő, mikor az ember elbambul, és azon kapja magát hogy már 10 perce csak bámul a semmibe, és mosolyog. De tudjátok, azért jó érzés ez, mert ilyenkor az ember mindig vár valamit, valami jót, vagy csak hogy lássa vágyai tárgyát (ami esetemben nem fog egyhamar bekövetkezni), és ilyenkor már több ok van arra hogy felkeljünk, és mosolyogjunk a világba, és szép legyen a nap. Na de hogy egy kicsit magamat adjam és nyálas legyek, bemásolom a tegnap esti gondolataim egy részét, amit teljes egészében, bevallom, nem merek ide kitenni.
Róla tudom elképzelni, hogy ha elmesélném neki az
összes nyálas, végtelenül szentimentális gondolatomat és érzésemet, nem nevetne
ki, nem nézne rám értetlenül, hanem viszonozná. Vele merem elképzelni a
legeslegromantikusabb, eddig képzelgésnek hatott fantáziáimat, mert vele
reálisnak tűnnek. A kézen fogva sétálások, percekig egymás szemébe bámulások,
éjszaka csillagok nézése, szerelmes versek olvasgatása, talán túlzásnak tűnő
bókolgatások. Tudjátok. Én ilyen vagyok. Ezeket összevetve néha nekem is megfordul a fejemben, hogy meg kéne csípnem
magam, mert ilyen ember nem létezik, én csak álmodom, egy rózsaszín,
vattacukros mesét képzelek magamnak. Ő tényleg létezik, hús-vér ember.
Nem szeretnék felébredni a vattacukros álmomból, nem szeretnék csalódni benne. Bízom, hiszek benne. Tudom, érzem, hogy ez nem csak álom. Várok, hogy egyszer neki is elmondhassam ezeket. Hogy újra mosolyában sütkérezhessek, hogy újra rámvesse őzike szemeit és szédítő mosolyát. Ki akarom hozni a legmélyebb érzéseit, és akarom, hogy ő is kihozza az enyéimet. Meg akarom érinteni a szívét és a lelkét egy másik, földöntúli dimenzióban.
Nem szeretnék felébredni a vattacukros álmomból, nem szeretnék csalódni benne. Bízom, hiszek benne. Tudom, érzem, hogy ez nem csak álom. Várok, hogy egyszer neki is elmondhassam ezeket. Hogy újra mosolyában sütkérezhessek, hogy újra rámvesse őzike szemeit és szédítő mosolyát. Ki akarom hozni a legmélyebb érzéseit, és akarom, hogy ő is kihozza az enyéimet. Meg akarom érinteni a szívét és a lelkét egy másik, földöntúli dimenzióban.
A szerelem mindig olyankor jön, amikor nem akarod, amikor úgy vagy vele, hogy már elengedted a "hülye pillangókat", legalábbis nálam rendszerint akkor jött a szerelem, amikor elhatároztam hogy márpedig nekem most nem kell, és jó is volt egyedül, vagy esetleg érettségire készültem, stb, aztán bumm :D
VálaszTörlésMindenesetre én drukkolok Neked/Nektek :]
:D az élet sokszor kiszámíthatatlan...
TörlésKöszönöm :)