V Day

A D day után szabadon, miért is ne?  Igen, most arról a napról lesz szó, ami már most mindenki agyára megy. Az enyémre is. Azért írok most, még a cirkusz elején, hogy megemészthetőbb legyen. Február 14-én már a fenébe küldenétek engem is (meg én is magam).
Nem, nem az fog következni hogy mennyire utálom ezt a napot. Hogy "kommersz, mondvacsinált, Amerikát majmoló ünnep" "utálom a Valentin napot, mert mindenki szerelmes körülöttem, csak én nem" "nem tartom ünnepnek, mert nem csak egy napon kell egymást szeretni" BLA.BLA.BLA.
Tudjátok, nem a V napot utálom, hanem ezeket a szövegeket. Komolyan, a falat le tudnám kaparni. És február harmadika van, és már tele a falam "utálom a Valentin napot" kiírásokkal!! Egyszerűen észbontó. Ma már mindenki utál mindent, és ezt hangoztatja, és akkor jaj de menő, meg ő aztán megmondta a tutit. Tudjátok, mit gondolok én erről? És mit kéne másoknak is gondolni, azon való idegeskedés helyett, hogy mennyire utálják ezt a napot?

Ezt kell! Leszarni az egészet! Elnézést a vulgaritásomért, de egyszerűen ...értitek! Ez olyan, mintha utálnám a gyereknapot, amiért már nem vagyok gyerek :D Utáljam a Valentin napot, mert nincs szerelmem? 
Tudjátok, hogy igazából az a legrosszabb, hogy az ember nem foglalkozna vele, de ha nyomják a képébe! És nem is a szerelmespárokat mondom, akik ötezer szívecske kíséretében fényképezik a rószákat meg a macikat meg a fényképes párnákat amiket adtak egymásnak, mert ilyen mondjuk 1 vagy 2 a 300 ismerősömből. S az a csomó ember, aki az önsajnáltatós/utálós idézeteket teszi ki, a sírba visz. És őszintén, ez még az ötezer szívecskés kiírásnál is idegesítőbb. 
Az a mondat, meg ami igazán a halálom, a "nem csak egy napon kell szeretni egymást". És ami még ennél is borzasztóbb, hogy már karácsonykor is ezt mondják!!!! Hisz akkor ne ünnepeljünk semmit. Szülinapod sem lesz azután, hisz nem csak azon a napon kell örülni, hogy létezel! 
Meg ahogy a média nyomja az emberbe, hogy a Valentin nap egy hatalmas fontos dolog, és minimum egy hónappal előtte ezen kell törni a fejünket, hogy "hogy éljük túl". Az sokkolt a legjobban, mikor gyanútlanul lapozva egy újságot (ezért rettentem meg a női magazinoktól kicsit) ez a cikk fogadott:  "Hogyan éld túl a Valentin napot?"  MIVAN? És részletesen szétszedegetve (én vagyok a hülye, hogy elolvastam) írja, hogy mit kell aznap csinálni, hogy ne érezd rosszul magad ha szingli vagy. Olyan stílusban, hogy a végén már akkor is rosszul érzed magad, ha elején jól voltál. Ennyit erről. Mégis mit kell ezen "túlélni"? Egyrészt ez nem Amerika, hogy mindenki rózsacsokrokkal rohangásszon az utcán. Másrészt, ha látok is 1-2 ilyen megnyilvánulást, egyrészt nem fogom irigyelni más boldogságát, másrészt ha kicsit fájdítja is az ember szívét, ugyanúgy fájdíthatja máskor is! Hahó! 

Sokan mondják, hogy a média és az üzletek nyomják az ember arcába a Valentin napot, én azonban azt látom, hogy azt nyomják az ember arcába, hogy ezért kötelezően rosszul kell éreznie magát. Miközben amúgy lehethogy eszébe sem jutna. Értitek, engem jobban idegesít egy ilyen hozzáállás, hogy most hogy győzd le a depressziódat, ami alapvetően talán nincs is, mint az, hogy valaki szívecskés bonbont vesz a párjának. Ahh, nehéz velem, tudom.
Csakhogy a tárgyra is kitérjek kicsit, fogalmam sincs mit tennék ha egyszer nem egyedül lennék Valentin napon. Nem hiszem hogy a szívecskés párna és hasonlók az én stílusom lenne. De egyet biztosra tudom, mit nem fogok csinálni, azaz mondani: "Nem csak ezen az egy napon kell szeretni egymást..."  Ha valaha kicsúszna a számon ez, légyszi, lőjetek le!