Igen, ennyire gyorsan eltelt három hét. Gyorsan? Ahogy vesszük...annyira nem is.
Komolyan nem akarok panaszkodni, de igazán, ezt a hetet olyan szívesen átugornám. Tudom, ez már a mazochizmus határait súrolja, de higgyétek el, megvan rá az okom. Ha nem lenne, akkor annyira nem zavarna ez az egész. Ez a ....semmittevés? Igen, az. Olyan nehéz valamit csinálni. Olyan nehezen veszem rá magam bármire is! Borzasztó, tudom :D Elkényelmesedtem, és olyan ijesztően egyhangúak ezek a napok. Megszoktam a késői lefekevést, és néha hajnali 2 van, mire elmegyek aludni. Aztán persze másnap délig aligha kelek fel. S napközben is csak mit csinálok? SEMMIT! :D
Na jó, azért van időm olvasni, aminek örülök. De ezen kívül komolyan semmi hasznosat nem csinálok. A Pretty Little Liars bámulása talán nem olyan hasznos. Ahogy az interneten eltöltött órák sem. Ahh, komolyan örülök, ha kimozdulhatok, de fenének van kedve még a lábát is kitenni -5 fokban. S most, hogy +5 fok van, persze beteg vagyok. Lehet ez ment az agyamra, három napja náthás vagyok és nem érzem az ételek ízét. Kikészítő. Pedig még talán ki is mennék fényképezni (mondjuk a másik kérdés, hogy mit? kopár tájat? nem vagyok én Petőfi...).
Tudom, tudom, borzaztó hálátlan vagyok, üssetek le nyugodtan, de én egyszerűen nem bírom a tétlenséget hosszú távon. Mindig ez van. Egy hét nekem általában elég. Max. 2. Aztán muszáj valamit csinálnom. Persze, egy hét iskola után meg szívesen maradnék otthon :D Ez a paradox! Valahogy úgy lenne a legjobb talán, ha lenne mindig iskola, csak kevesebb, és mondjuk 3-4 napos hétvége. Akkor pihenhetnék is eleget, de mégsem lenne az a monoton semmittevés. Na, álmodj, királylány. Hiába szeretnék legalább egy nap szünetet. Akinek két szakja van, csessze meg, akkor is iskolában lesz 5/5 napon. A nyári szemeszteri órarendem semmivel sem kevésbé megterhelő, mint a téli volt, sőőt. Most két napot fogok este 6-ig bent tölteni. Na de addig is valami hasznosat fogok csinálni, komolyan, ez kicsit megnyugtat. Meg kíváncsi is vagyok az új órákra ( a régiek folytatására már kevésbé).
Most persze nyugodtan átnézhetném mondjuk a latint, hogy ne csak bámuljak majd 1 hét múlva, de arra is lusta vagyok. Értitek. De legalább a Báthorys könyvet elolvastam végre. Persze, még egy vár rám, de csehül, ahh, de utálok csehül olvasni.
Gondolkodtam azon is, hogy igenis beállítok magamnak ébresztőt mondjuk 9-re, és normális napom lesz, na de nem hiszem hogy lesz bennem annyi akaraterő, hogy elhagyjam az ágyikót :D
Mindenesetre legalább ez a nátha múlna el, hogy ki tudjam tenni a lábam otthonról. Aztán egy hét múlva....hát meglátjuk mi lesz, csak legyen már, komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése