Félig megérve

Vagy inkább háromnegyedig. Ugyanis 4-ből 3 tantárgyból leérettségiztem. Hurrá!
Ez a nap tűnt a legfélelmetesebbnek, bár az akadémiai hét sokkal rosszabb, mint maga az érettségi. És a legrosszabb az előttevaló nap, és az éjszaka. Meg az utolsó pillanatok.
Persze alig aludtam valamit az éjszaka, aztán reggel is korán felkeltem, úgy éreztem semmit sem tudok, és amit tudok, azt is össze fogom keverni.
Ez az érzés csak akkor csillapodott, mikor 9:40-kor beléptem az osztályunkba, és szemben találtam magam a zöld asztallal, a borítékokkal, az érettségi bizottsággal. Akkor már jobb volt kicsit, bár mikor kihúztam a számot, és nem tudtam hirtelen, mi az, az is elég kritikus volt :D 
Az első számocskám: 23 - Role models and ideals.
És ekkor jött a megnyugvás, hiszen ez egy jó téma. Nem az,amit szuggeráltam, de mégsem rossz, még ezsembe is jutott tegnap, gondolkodtam rajta. A képleírás is jó volt, bár a roleplay-ben meg kellett győznöm a tanárnőt a számítógép előnyeiről a laptoppal szemben, nekem, a nagy technikai zseninek :D Hát itt kisebb improvizációt játszottam el, de szerencsére viccesen vették a dolgot.
11:30-kor újabb kihívás. Magyar.
A második számocskám: 11 - Romantika a világirodalomban.
Ez is jó téma. Szintén nem a szuggerált Radnóti, de jó téma. Szerencsére nem is kellett gondolkodnom, csak pár dolgot leírtam, és minden eszembe jutott, a képek is, az írók, a művek, és még ha csak egy említés erejéig is, de Jane Austen is benne volt a tételemben! Szóval boldogság, bár a Nyomorultak kicsit kifogott rajtam, de feltaláltam magam :D
Ezután jött a neheze. Még két óra, és szlovák, de az a két óra borzalmas volt.Persze nem tudtam enni egy falatot sem. Mintha nem is egy, de tízezer gombóc lett volna a torkomban. A szlovák, melyet sosem tudtam normálisan, és melyet akárhogy tanultam, nem sikerült megjegyeznem. Mondjuk ezzel mindenki így volt :D Aztán gondoltam, már mindegy, és hátha szerencsém lesz, s jót húzok, bele se mertem gondolni mi lesz, ha olyat, amiről fogalmam sincs. Szóval 14:20, indulás a kivégzésre. Ajjaj.
És a harmadik számocskám: 24 - Môj región
Nem hiszem el!!! Az egyetlen tétel amit igazán tudtam, hatalamas megkönnyebbülés "ilyen nincs!" érzés. Már hetek óta ki volt rakva a falamra az a biznyos szám, és kihúztam. Persze így is voltak hibáim, a nyelvtan katasztrófa volt, az irodalomról szerencsére tudtam beszélni legalább valamennyit, így megnyugodtam kicsit, hogy annyira azért nem lett rossz. Jó sem, de legalább nem annyira rossz :D
És már csak töri csütörtökön. És vége.