2013. április 29., hétfő

Mikor még jövő volt a jelen, 
Távoli délibáb,
Bontotta virágát az ifjúság,
Éretlen, boldog virágát.
Emlékszem, de talán nem is úgy volt.
Talán megszépítette az idő.
De vissza már nem jön többé
Sem arc, sem illat, sem ő.
S mit akartunk? Felnőni.
Elértük, most jobb?
Most az kell, mi elmúlt.
Nem a jelen, sem a jövő.
Siratjuk az éveket.
Búcsúkönnyek zuhognak. 
"Vár a szebb élet.."
Olcsó vigasz.
Elszálltak a pillangók,
S bár kísért egy látomás,
S hallom, ahogy zakatol...
ĺgy van ez jól.
Tán kísért még a látomás,
Az ifjúság sem söpörte el.
Talán örökre itt marad,
Még akkor is, ha menni kell.
Magányos a búcsú,
De azt mondjuk, viszlát.
Valaminek vége szakadt.
Elhagyjuk egymást.
Mégis, ha szívembe
Befészkeli magát a hiány.
Csak behunyom a szemem.
S az emlék visszajár.  

4 megjegyzés:

  1. Ez most nem kellett a kis lelkemnek, megríkatott.. De imádtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, sajnálom, most fogtam csak fel, hogy hányféleképp is lehet értelmezni ezt a verset. :(

      Törlés
    2. Nem kell sajnálni, mostanában kb mindenen képes vagyok.. :D
      Nekem is több értelmezés jutott eszembe róla, imádtam gimiben verset elemezni, de mindig az én adott lelkiállapotomhoz tudtam alakítani.

      Törlés
    3. Hát igen, ezzel sokan így vagyunk :) Azért örülök, hogy tetszett :)

      Törlés