Életem első ötösét is neki köszönhetem...hetedikes lehettem, túltettek rajtam a hússzú, lehetetlen példák, tele negatív számokkal, valahol ott akadtam el, és azóta sem találtam meg azt a bizonyos fonalat. Életem első ötöse nagy megrázkódtatás volt, félve mentem haza, olyan lehetetlen helyzetnek tűnt, el sem tudtam képzelni, hogy van ezután is élet. Te jó ég!
Most, érettségi előtt egy hónappal realizáltam, hogy életem utolsó ötösét (legalábbis ezekkel a jegyekkel, gimiben) is matekból fogom kapni. Nem gyakran van olyan érzésem, hogy elém tesznek egy lapot, és egy büdös szót (számot?) nem értek belőle, de most ez történt. Az a groteszk helyzet állt elő, hogy annyira nem érdekelt, mi lesz most, hogy csak nevettem, és leadtam a telefirkált, majdnem üres lapot. Szinte felszabadító érzés.
Már csak egy dolgozat van hátra, egy hónap, és a soha viszont nem látásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése