Ha a képek beszélni tudnának...

Még szerencse, hogy nem tudnak :)

Fura érzés 3-4-5 év távlatából nézegetni őket. Ami akkor természetes, mindennapos volt, mára már csak emlék...néha nehezen tudom elképzelni, mi volt akkor, mi járt a fejemben, mit éreztem, mit gondoltam, mit szerettem. Pedig nem volt olyan régen, a gépemen a legrégebbi képek 2008-ból valóak, 5 év nem a világ vége, és mégis. Néha mintha nem is én lettem volna. Az a jó ezekben a pillanatokban, hogy ahogy meglátjuk a képet, beugrik az a bizonyos nap, az az emlék, és egy kicsit újra átéljük, érezzük azt a pillanatot. Ezért szeretek régi képeket nézni. Még az sem zavar, hogy néha megijedek magamtól :)
Ja, és a röhögőgörcs is eme folyamat természetes velejárója! Ilyenkor újra 14 éves kis tinilány vagyok, aki bármilyen hülyeségen képes hosszú percekig nevetni. Bár, ez talán sosem fog elmúlni. Nem is kell :)

Hát, így néztem ki 2008-ban. MyVIP logó kötelező :)