"Don't ask why someone keeps hurting you. Ask yourself, why you keep letting them."
Vannak dolgok, amik csak úgy történnek az emberrel. Hiába akartam máskor, mikor nagyon fájt, ezt nem lehet kicsikarni - hogy egyszercsak az ember elkezdjen a bolond szíve helyett kicsit az eszére is hallgatni. Igen, én írom ezt. Nem, nem kezdtem el csak úgy, egyik napról a másikra "nem érezni". De tudjátok mit? Igenis elhiszem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy végre megtegyem, amit már régen kellene. Egyszerűen csak elfelejteni, hogy létezik. Megtalálni az életben a boldogságot nélküle. Mert mi értelme olyan embertől függni, aki nemhogy tökéletesen elvan nélkülünk, de mondjuk még arra sem képes, hogy egy eldöntendő kérdésre választ adjon? De még mondhatni meg is köszönhetném neki ezt a tettét, mert ez nyitotta végre fel a szemem, és életemben először nem szomorúságot éreztem miatta, hanem megbántottságot és haragot. És az az igazság, hogy ez már nem az első alkalom, de hiszen miért is ne tenné, abban a hitben van, hogy bármit megtehet velem, úgyis elnézek neki mindent. S tudjátok mi a leges legborzasztóbb? Hogy igaza van!!! ÉN hagytam. ÉN kínáltam fel neki a szívemet tálcán, és még kést is tettem hozzá, hogy legyen mivel szétdarabolnia. ÉN voltam hajlandó megtenni érte bármit, csak hogy boldog legyen. ÉN néztem rá folyamatosan olyan szemekkel, amikből kiolvashatta, hogy igen, ezzel azt csinálok, amit akarok. S most itt, akárki is olvassa, előtte, és főleg MAGAM előtt kijelentem, hogy ENNEK VÉGE. NEM leszek töbé a szerelem mártírja, nem vagyok én végtére is sem Petrarca, sem ifjú Werther. NEM fog belőlem teljesen hülyét csinálni, ha akarva, ha akaratlanul. Ha kell, belerohadok, akkor is bebeszélem magamnak, hogy márpedig nem létezik, csak egy kis porszem a levegőben, és egyszerűen megteszek bármit. Higgyétek el, nem a levegőbe beszélek, érzem magamban az erőt, és tudom, hogy ez CSAK RAJTAM múlik, mert ahogyan én hagytam, hogy kínozzon, úgy én döntök abban is, hogy mostantól ezt nem fogom hagyni. Ha bármit akar, még ha csak egy szót vagy egy pillantást is tőlem, Ő rohangásszon utánam, ameddig csak bele nem fárad. Ha meg nem akar, nekem úgy is jó. Minek nekem egy olyan ember, aki ennyire semmibe vesz? De szó szerint semmibe? Hát hülye vagyok én?
Tudom, hogy nem lesz könnyű. Nem olyan egyszerű ez, főleg, ha jelen van. Igen, ma is majdnem hánytam a közelében, de büszke vagyok magamra, mert akkor is kibírtam, nem végződött úgy ez a nap, mint a többi hétfő, és mint tudjuk, a kezdetek a legnehezebbek. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy ne adjam fel. Ha elgyengülnék, rúgjatok belém. Ha kell, zsákot húzok a fejemre, hogy ne kelljen belenézni a kiskutyaszemeibe, ha majd megpróbál hatni rám.
Nem, mostantól nincs Tatiana. Aki képes azért elbőgni magát, mert egy levegőt szív vele. Aki képes szó szerint hányni tőle. Tatiana meghalt. És megszületett a Godmother, aki saját maga irányítja a hangulatait és nem hagyja magát befolyásolni a szeretete által. Nem akartam jégyheggyé válni, de nincs más választásom. Nem éri meg szeretni. Csak ledöngöl a földbe, hogy aztán minél nagyobbakat rúghasson beléd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése