Most még valami, ami összefügg az előző bejegyzésben leírtakkal. Gondolkodtam, jó ötlet-e ezt is kiírni ide, de rájöttem, hogy már annyira nem érdekel, ki olvassa és ki nem, meg hát nem is titok.
Már egy ideje megy ez persze (mióta kb. elballagtam alapiskolából mondhatni), de most, hogy "végre jól nézel ki", csak még jobban rákapcsoltak, és nem tudom, feltűnik-e bárkinek is, hogy engem ez BÁNT és FÁJ! Természetesen a "Hogyhogy nincs még barátod?" lemezről van szó. A kedvencem. Természetesen az az alapgondolata mindenkinek, hogy azért "fogyózom", hogy végre akadjon valami szerencsétlen, észben nem túl eleresztett egyén, aki még lehethogy képes valahogy elviselni és így talán rámfanyalodik. Természetesen csakis ez vezérelt, semmi más. Az már ilyen alap, hogy a személyiségemért senkinek sem kellenék, de most már talán, ha még húzok zacskót a fejemre, gyorsan beregisztrálok valami társkereső oldalra, lehethogy véletlenül szerencsém lesz, és nem leszek a család szégyene, mint vénlány, fúj! Nem sajnáltatni akarom magam, KOMOLYAN ezt gondolják, és ez kicsit sem sért ám meg engem, dehogy.
Ha megkérdezik, van-e barátom, nem szólok semmit, joguk van megkérdezni, nem vagyok az a fajta ember aki nem beszélne a magánügyeiről - de ha egyszer nincsenek! Az a gond, hogy általában nem érik be egy kínos mosollyal kísért "nincs"-csel, hanem tovább eresztik a "de jaj, nem kell letagadni!" "na persze, biztos csak szégyenli magát" "azért csak alakul valami, nem?" "ááá, majd lesz" dumát. NE! Nem akarom hallani. Hagyd meg magadnak. És végül: köszi, hogy eszembe juttatod, nem éreztem még elég csődtömegnek magam, szükségem volt erre a löketre! Egyrészt aki a hitekedő "áá, biztos van, csak nem vallod be" dumával jön, komolyan nem tudom, mit gondol, és miért feltételezi hogy hazudom. Most mit gondol, egy 25 éves Johnny Depp hasonmást rejtegetek a szekrényben, és csak azért nem húzom elő, nehogy lecsapják a kezemről? Meg aztán, ha lenne, mi a fenéért tagadnám le?? Vagy igazán csak az a cél, hogy még szarabbul érezzem magam? Másrészt amit még jobban utálok, az a "ááá, majd lesz", lehetőleg sajnálkozó pillantásokkal kisérve. NEM KELL A SAJNÁLATOD!!!! Ez ugyanaz a hangsúly, mint amikor azt kérdezik, hogy szoktam-e vezetni, és megmondom, hogy nem - "á, majd fogsz". Ilyenkor gyilkolni tudnék. Komolyan. Fúúúúúú.
Most komolyan nem nyafognék, ha nem lenne ez NAPI SZINTEN. MINDIG akad valaki, aki képes ezzel gyötörni, kedves családom főleg igazán profi ebben. Mamám már kb. 15 éves koromtól olyan teintettel néz rám, hogy "istenem, ebből a lányból vénkisasszony lesz, gyorsan keressünk neki valami idiótát, és mentsük a menthetőt", 18 éves koromtól megy az "én a te korodban már..." lemez, és még ismerkedési tanácsokkal is ellát ("legalább barátkozzál a fiúkkal!" - hányok a barátkozástól!!!! csak az az ember mond ilyet, akit még nem ráztak le "maradjunk barátok" szöveggel). Egyszer úgyis el fogja érni, hogy elbőgöm magam, és akkor majd boldog lehet.
A címhez visszatérve, ami igazán szíven ütött, az pár hete történt, 60 körüli néni babakocsit nyomogatot az utcán, anyum odament, megnézte a kicsit, erre a néni ránéz, majd rám: "neked még nincs unokád?" "á, nem, dehogy" amire a válasz, tudjátok mi volt????? Egy kritikus nézés, és: "hát, pedig a te lányod is már benne van a korban". MIVAN???
Ez komolyan sok volt már nekem. 20 éves vagyok, nem 40!!! Mi az, hogy BENNE VAGYOK A KORBAN??? Ezt nem 35 feletti nőknek szokták mondani???
Na jó, itt gondoltam azt, hogy "I'm done". Ez már sok nekem.
Na jó, mély levegő. Értem én, hogy aggódnak. Ki szeretne vénlányt a családba? Még aztán miattam kéne szégyenkezni. Biztos szörnyen öreg vagyok már 20 évesen, minimum 6 gyerekemnek kéne lenni meg ilyesmi, hisz a középkorban élünk, és úgyis lassan meghalok, nem? Elvisz a pestis, vagy ilyesmi. Na jó, kikapcsolom a morbid humoromat, szakmai ártalom. Akkor is. Most komolyan azt hiszik, hogy nekem így jó? De mégis mi a fészkes fenét csináljak? ĺrjam a fejemre, hogy "eladó"??
Én igazán nem tudom, mit várnak tőlem. NYILVÁN bennem van a hiba, valamiért nem kellek senkinek sem, de hát akkor cseréljenek ki, vagy én nem tudom. És akkor azt mondják: persze, mert nem jársz sehova, nem ismerkedsz! Miért, hol lehet "ismerkedni"?? Menjek el a diszkóba és igyam le magam? Persze, mindig is arra vágytam, hogy ott szerezzek párt. A másik meg: miért, más hol "ismerkedik"??? Sehol! Mégis sikerül nekik, nekem meg nem. Vannak szerencsétlen emberek, ezzel nem lehet mit csinálni. Meg úgy beszélnek, mintha egész nap otthon lennék, hahó, iskolába járok, ahol több ezer ember van, és ugyanolyan esélük van "ismerkedni" mint nekem, mégsem teszik. Meg ja, azt nyilván persze nem tudják, hogy én IGENIS nyitok valaki felé, ha úgy érzem, ahogy érzek. Azt se tudják, hogy ennek mindig ugyanaz a vége. Igen, lehet mondani hogy "túl sokat akarok" és "nem jók nekem az egyszerű "legények"" - mert nyilván mindegyik itt kaparássza a küszöbömet és én, mint beképzelt hercegkisasszony, sorban küldöm el őket a fenébe.
Igen, VANNAK bizonyos igényeim, de miért ne legyenek? Másnak lehet, csak én nem engedhetem meg magamnak? Miért "érjem be" valamivel, ami egyszerűen...egyszerűen NEM nekem való? Mert annyira kibírhatatlan vagyok, hogy nincs más választásom? Hát van. Inkább akkor nem kell senki.
Igen, otthon boldogabbak lennének, ha összejönnék valakivel, aki semmiben sem illik hozzám, csak hogy elmondhassák hogy végre sikerült a szerencsétlen lányunknak is. Én meg azt mondom, ha nem jön valaki, aki KOMOLYAN nekem való lesz (és lehetőleg ő is így fogja gondolni), inkább veszek egy macskát. Most minek szenvedni valakivel.
Nem, nem szeretném egyedül leélni az életemet, és igen, félek, hogy mégis így lesz, de akkor sem tudom, mi a francot csinálhatnék, szóval így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése