Vizsgaidősuck

Régen nem írtam ide, mi tagadás. Vannak időszakok, amikor hiába történnek a dolgok az emberrel, nincs kedve írni. Vagy van, de lusta. Vagy...tökmindegy, most itt vagyok. Időközben 20 évesen, de természetesen ez nem változtat az ég világon semmin.
S "végre" eljött az a "várva-várt" időszak amit vizsgaidősucknak hívunk. Minden diák álmainak netovábbja. Igazából ez most nagyon más, mint a téli szemeszterben volt, amikor is a "zápočtový týždeň" (szépen magyarul őőő...záróhét? vagy mi? nekem ez olyan fura mint a "ZH", ne kérdezzétek miért, sosem jön a számra) alatt letudtam a 14 tantárgyból 10-et. A vizsgaidőszakra maradt 4, 2 hét alatt végeztem is velük (meg két hét tanulás persze, szóval volt az egy hónap is) és aztán nyugalom volt. Nem mondom, hogy nem szenvedtem és tanultam, mert igen, na de most. Most van 13 tantárgyam, amiből lezártunk...hmm...4-et? Amiből egy "tantárgy" az exkurzió...szóval. Na igen, és a drága töri, amit még 13-án írtunk (jó kis ajándék, nem?), és még mindig nem tudjuk, meglett-e vagy sem. Szóval maradt még így is 8 tantárgy, amiből vizsgázni kell. Abból 2 szóbeli, és még egy lehetséges, hogy szóbeli illetve kollokvium (amiből persze teszt is van). A többi írásbeli, de ne gondoljátok hogy az a jobbik eset. Itt nincs jobbik eset. Ja, meg egy szemináriumi munka, amiből kemény fél oldalam van meg. Szuper.
S tudjátok mi még "jobb"? Hogy az utolsó vizsgám június 18-án van. 18-án!!! S mi még ennél is rosszabb....az, hogy ezek csak a rendes terminusok. Javítóról még szó sem volt. Na igen. (Nem mintha szeretnék eljutni a javító terminusig, de az ember sosem tudhatja).
S hogy állunk most? Hát a 8-ból eddig egy megvan. Ez még nem lenne túl sok, de az az egy a LATIN. Ami múlt hét kedden volt, s ne tudjátok, péntektől tanultam rá mint a hülye, akkor sem sikerült mindent megtanulni bemagolni, s enyhe (na jó, nem enyhe) gyomorgörccsel mentem vizsgázni. Aztán mikor megláttam a feladatlapot, nem tudtam, a sírógörcsöm erősebb-e vagy a hányingerem. Aztán végül "csak menjek át, légyszi!!!!" érzéssel mentem haza, és egész nap rosszul voltam. Nem hiszi el nekem senki, de KOMOLYAN nem hittem el, hogy meglesz. A fordítandó szöveg értelmét csak úgy kapisgáltam, és képes voltam az "altus"-ra azt írni, hogy öreg (még jó, hogy németül se tudok 10 szónál többet, és pont azt keverem bele). S aztán majdnem leestem a székről, mikor kiderült, hogy B lett. Nem azért, de ez most komolyan nem lett jó, szóval azóta sem értem, hogy a fenébe. De persze boldog vagyok.
Ez a hetem meg borzasztóan telt. Most is tanulnom kéne a jövő heti 3 vizsgára, de már annyira tele a fejem. De muszáj, szóval mindjárt visszatérek a módosítószókhoz. Jaj, de szuper nekem.
S már kezdek bekattanni. őszinte csodálatom annak, aki ép elmével elvégzi az egyetemet. Az mindenesetre nem én leszek. Már most ilyeneket produkálok (és még ki is mondom hangosan), hogy: "Elkezdtem sorolni a magyar királyokat, de 1140-nél megakadtam, mi lesz most?!". A legszomorúbb, hogy ez már komolyan fájdalmat okoz. Meg amikor "Bibka" helyett is azt hallom, hogy "bitka" (=csata).
Kedden morfológia, szerdán pszichológia, csütörtökön töri. Nem is tudom, melyiktől félek jobban. Na de meglesz. Meg kell lennie!

Az erő legyen velem.

(U.I. Annyi ötletem van, hogy miről lehetne írni, csak időm nincs. De majd ha lesz...)

"Hogy rohadna meg a Magyar Grammatika" c. csendélet