Nem vagyok jó az első benyomásokban. Általában elcseszem. Tudjátok, vannak azok a szituációk, amikor új közösségbe kerül az ember, és akkor valamerre elindul, hogy megismerje a többieket. Nos, én nem. Én a fejemben kialakítok egy képet róluk, és várom, hogy beigazolódik-e vagy nem.
S általában nem. Vagyis nem is így mondanám, hanem: sokszor igazam van az emberek személyiégét illetően, csak...na de ne rohanjunk előre.
Az első ilyen emékem a gimi kezdetéhez köthető vissza. Tudjátok, én olyan vagyok, hogy ha a fene fenét eszik, akkor se közelednék én a másikhoz. Félek, vagy mit tudom én. Valahogy olyan érzésem van, hogy mi ha éppen nem jó embert választok, és nem is kíváncsi rám, és blablabla. Ez van, ilyen vagyok. Inkább megvárom, amíg a másik jön oda hozzám, és ebből nem engedek.
Szóval a gimi első pár napjában, emlékszem, senkivel sem beszéltem. Csak figyeltem az embereket, és eldöntöttem magamban, hogy milyenek lehetnek, a fránya első benyomás alapján. Mert hát mit tehetek én róla, hogy ki mit sugároz a külvilág felé? Na meg megvártam, míg valaki szól hozzám. Emlékszem is nagyjából kik voltak azok - s velük ténylegesen jóban is lettem aztán. Nekem valahogy ilyen emberek kellenek, akik nem félnek elsőként szólni, mert én félek.
Aztán ez volt most az egyetemen is, csak itt még egy levellel nehezebb volt az egész. Ugyanezt eljátszottam, és mést duplán nem mertem szólni senkihez. Szerintem rám van írva amúgy, és azért van az hogy mégis elég sokan kezdeményeztek felém. Bár nem tudhatom, milyen az emberek első benyomása rólam, de ez egy másik érdekes téma (bár egyszer már visszahallottam, hogy beképzeltnek tűntem).
Szóval emlékszem, sokan nem voltak szimpatikusak, akiket aztán megszerettem. Az a fura, hogy az emberek személyiségét egész jól "belövöm", csak azzal nem számolok, hogy ennek ellenére kedvelhetem őket. Túlságosan általánosítom az embereket, az a baj. Pedig mindenki más és más. Ezzel számolok igazából csak...mégis, ez fura. Meg aztán az emberek változnak. Meg attól, hogy valakinek más a személyisége, érdeklődése mint nekem, még lehet egy csomó jó tulajdonsága és még lehetünk jóban. Ezt most tuatosítottam, mert most még tart az az ismerkedős szakasz.
Aztán meg az a másik eset, ha adott egy ugyanolyan nem nyitó ember, mint én, és lehethogy igazából teljesen jól ellennénk, csak egyikünk se nyit a másik felé. Hülyeség ez, utálom is ezt a tulajdonságomat.
Az emberek sokszor nem tudatosítják, mennyire fontos az első benyomás. Ezért is igyekszem jól kialakítani az emberekben, ami nem azt jelenti, hogy megjátszom magam, csak figyelek rá, hogy ne a legrosszabb arcomat mutassam. Merthogy néha elég nehéz velem, én tudom.
Szóval azt gondolom, jó emberismerő vagyok, de néha azért szala egy kis hiba a gépezetbe. Néha azt gondolom, túlságosan előítéletes vagyok, de amúgy nem hiszem hogy olyan nagy mértékben, mert mindig esélyt adok az embereknek, hogy megismerjem az igazi személyiségüket. Csak amíg ez nem jön el, muszáj azzal a bizonyos első benyomással "gazdálkodnom".
Fura dolog ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése