Küklopsz karácsony

Tegnap reggelre küklopsz lettem. Megint. Egyszer volt már ilyen, 2-3 éve lehetett. Felkeltem, és eltűnt az egyik szemem. Na jó, "csak" bedagadt, és összehúzódott nagyon kicsire. Most is ez történt, de ma már második napja élek úgy, mintha az egyik szememmel folyton sírnék. Ami nálam amúgy sem kizárt...vagy pedig kamillateás vattát tartok rajta, és úgy nézek ki mint egy elfuserált Jack Sparrow utánzat. Tegyük hozzá, holnap karácsony. Nagyon remélem, hogy holnapra már rendes emberként kelek fel, mert ez azért mégiscsak csúnya dolog  lenne a természettől.
Igen, túléltem a múlt hetet. Nehezen, de itt vagyok. Le sem merem írni, hogy B lett a latin. B. B. A legszebb betű. Na jó, nem, de boldogságom végtelen, határtalan. Tekintve, hogy már egy E-vel is teljesen boldog lettem volna. A többi is jól sikerült, már amit tudok. De nincs vége, korántsem. A neheze csak most jön. Fonetika és ókor, meg őskor és szociológia. Január....ha minden nagyon jól menne, 17-én végeznék, de gyanítom, nem lesz ez ilyen egyszerű. Ahhoz kb. csoda kéne, hogy fonetikából és ókorból se vágjanak ki legalább egyszer. De reménykedem a csodákban, mert miért ne...igenis léteznek csodák. Karácsonykor...de máskor is. Most történt nemrég egy karácsonyi csoda. Az még annál is több volt. Majd egyszer talán leírhatom ide is...de most még nem jött el az ideje.
Holnap karácsony. Szeretem a karácsonyt, ki ne szeretné, de most nem volt sokáig ilyen hangulatom, most már egészen kezd az lenni...csak zavar, hogy nem bírok elszakdni - gondolatban - az iskolától. Ez elég szomorú, pedig karácsonykor nem fogok tanulni. Azt azért nem, pedig most is itt van előttem a szuperszegmentális hangtan. Fuj, de utálom.
Remélem folytatódnak a csodák. Bízom bennük, most igazán. Várom holnap az angyalkákat.
Egy kis karácsonyi Győr szombatról.