Igen, nekem is kell egy bejegyzés a vizsgaidőszakról. Ami még, by the way, el se kezdődött, még "csak" a "zápočtový týždeň" vár reánk a jövő héten. De ugyebár van az az illúzióromboló dolog, hogy az egyetemen folyamatosan kell tanulni, és folyamatosan nyúznak, nem úgy, mint előtte mondták, "csak a vizsgákra kell tanulni, nincs lecke, freedom", így már kezdünk belekóstolni ebbe az egészbe. Most már kevésbé vagyok kétségbeesve, mint az elején, mert csodák csodájára, egész jók a eredményeim (kopp-kopp). Igazából néha sajnálom magam, hogy sokat tanulok, máskor meg lelkiismeret-furdalásom van, amiért esténként a Facebook előtt ülök, és egy éjjelt sem virasztottam még végig, mert este 8-kor leteszem a tanulnivalót, és nem érdekel, nem izgat, ha nem fog az agyam, pápá, ennyi volt. Na mármost ehhez képest még minden jól sikerült, hacsak nem számítjuk azt a pár kis fx-et fonetikából, de az csak kicsi jegy, vigyasztalom magam. Mégis, a próbadolgozat meglett, a többi nem érdekel.
És most lingua latina hétfőn. Hiába érzem úgy, hogy nem megy ez olyan rosszul, de azért annyira borzalmasan jól sem. Vagy csak maximalista vagyok, vagy mindkettő.Vagy csak lassan fordítok, vagy nem tudom. Egy-két ép kijelentő mondatot elmondok fejből is, pl. "In villa mea multae incolae nigrae sunt." Ezt se én találtam ki, de legalább igaz (a falumban sok a fekete lakos). Vagy a nyálas mondatom: "Non semper eos amamus, a quibus amamur." (nem mindig azt szeretjük, aki minket szeret...vagy nem mindig szeret minket, akit mi szeretünk...tök mindegy, gyönyörűen hangzik). Szóval, már a fonetika előtt célokat tűztem ki, mi lesz ha véletlenül megírom, de most már nem is tudom, mit mondjak erre, mert ezt ha megírom elsőre, én komolyan gratulálok magamnak, vagy addig fogok csokit zabálni, míg nem kerülget a hányás, vagy ordítok egyet, vagy felvásárolom magamnak a világ összes szép borítójú könyvét...na mindegy, szóval boldogságom elég nagy lenne.
Hozzáteszem, hogy előtte még egy dolgozatot írok, és még egy prezentációm is lesz, egy csomó ember előtt, akik valószínűleg nagyítóval fogják keresni a hibáimat, és az előtt az ember előtt, akinek egy ép kijelentő tőmondatot sem tudok kimondani anélkül, hogy ne jönnék zavarba és ne hánynék szivárványt, 10 percig beszélni VIII. Henrikről, persze azért választottam ezt a témát, mert álmomból felkeltve is tudom, na de szlovákul.
Ha túlélem még a keddet is, mikorra csak 2 oldalnyi dátumot kéne bemagolnom, amit még el se kezdtem, akkor komolyan nagyon boldog leszek. Már az sem izgat, hogy még egy verstan vár rám csütörtökön, és még 4 vizsga januárban, amiből kettő szóbeli, és az egyikre kb. 300 oldalt kéne betanulnom, a másik meg persze fonetika. Én akkor is boldog leszek, még ha üldöznek is a bilabiális tremulánsok és az anticipációs-perszeverációs szavakon átívelő teljes távhasonlások. Meg a maladzs-dzsírok.
Igen, most is ezt írom, ahelyett hogy magolnám a hic-haec-hoc-ot. Szép estém lesz ma is. Vagy cseszek rá, és inkább beteszek egy Jane Austen filmet, hogy csokit zabálhassak és bőghessek egész este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése