Tegnap értem haza Gombaszögről, azaz Krasznahorkáról, ahol is a Gombaszögi Nyári Tábor került megrendezésre (micsoda terpeszkedő kifejezés) immár sokadik alkalommal. Na de én most voltam először, és nem mondom, hogy nem hagyott nyomokat bennem ez a 6 nap.
Az időzítés kicsit problémás volt, mert épp csak hazaértünk Pohodáról, egy nap pakolás, és kedden indulás Somorjára, onnan pedig, gondoltuk mi azt optimistán, délutánra már a helyszínen is leszünk. Na persze. Sofőrbácsi eleve nem is nagyon tudta, hova kell mennie, aztán ott kezdődtek a gondok, mikor Udvard előtt lerobbant a busz, és 1órát vártunk a kukoricában a másikra, miközben nyomták belénk a pálinkát és mindenféle egyéb elképzelhető szeszt. Aztán volt vagy 3 óra, mire elindultunk (miközben 4-re már oda kellett volna érni, de sebaj), mire kiderült, hogy a sofőrbácsi nem igazán tudja, merre kell menni, és a nagykürtösi körforgalomban 4-ből 3 felé letért, s mindig rossz felé, aztán háromszor visszatért, mígnem eltalálta a helyes utat (ami mellesleg ki volt nyilazva). ĺgy hát nem csoda, hogy már annak is örültünk, hogy odaérünk, nem néztük, hogy este nyolc óra van, és mindjárt sötétedik. Most itt előreugornék a visszaúthoz, hiszen az sem ment meg zökkenőmentesen, mert bár a másik sofőrbácsi tudta az utat, de Érsekújváron hagytunk egy csomagot, amiért Gútánál visszatértünk, majd kiderült, hogy teljesen feleslegesen, mert a csomagot márn elszállították onnan. Mellesleg nem ment a klimatizáció, a buszon nem volt ablak (há nóóórmális kérem?!), és majd megrohadtunk. Szóval haza is csak este 7-re értünk.
Most meg vissza az egészhez. Első benyomás az volt, hogy itt mindenki részeg. Legfőképp a szomszédaink, külön kiemelném Dr.Köcsög urat, akin barátaival együtt egy hétig "szórakoztatott" minket. Meg amúgy minden éjjel cirkusz volt, hol kukorékolásra ébredtünk, hol Dr. Köcsögék filozofálására (ami normális esetben vicces lett volna, na de hajnali 5-kor...), hol a Mónika showból és a párkányi cigányokból vett részletekre, hát nagyon izgis volt, főleg, hogy még hideg is volt. BRR.
Na ez most úgy hangzott, mintha minden rossz lett volna, miközben nem, csak kiemeltem éppen a rossz dolgokat. De most jöjjenek a jó dolgok.
Az első nap nem gondoltam volna, hogy találni itt normális embereket is (na már megint ez a negatívkodás), de aztán kiderült, hogy azért akadnak. Meg sok jó előadás volt. Kedvencem a James Joyce-ról szóló, melyben még könyveket is nyertem (nem csak ezért na), de nagyon jó volt a történelmi regények bemutatója is Bíró Szabolccsal és Benkő Lászlóval. A Simon Attila-féle előadás, beszélgetés is tetszett, aztán volt elég politika is, mely nem épp az én asztalom, így ezt nem is boncolgatnám. A színház sátorban is voltak jó dolgok, a Helver éjszakája című előadás, vagy az improvizációs est, meg egyebek. Voltunk önismereti foglalkozáson is, de az nekem annyira nem jött "át". Voltak még érdekes dolgok (meg a borkóstoló ugyebár), de nem tudom mindet külön megemlíteni.
A koncertek között is voltak jók. Egyértelműen a Quimby vitte a prímet, mert bár nem igazán voltam oda értük, valahogy nem éreztem közelinek a stílusukat, de most megszerettem a zenéjüket. Az Intim Torna Illegál is tetszett, sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Aztán volt még mindenféle, köztük Bye Alex, aki megkomolyodván Viszlát Sándorra változtatta a nevét. Amúgy zeneileg nem sokat ért. Meg az Undermind "röff-röff" című világslágere.
Na és az emberek. Hát mondhatom, hogy csalódtam kicsit, mert sokkal értelmesebb társaságra számítottam. Persze, voltak értelmes emberek is, csak sokkal kevesebb ahhoz képest, hogy ez egy egyetemistáknak készült rendezvény volt. Ehhez képest sokan tényleg csak azért jöttek, hogy sátorozzanak és non-stop részegek legyenek, az előadásokon meg aránytalanul kevesen ültek. Persze megint idealista vagyok, hogy azt gondolom, mindenkit az érdekel, ami engem. Na hát ez nem így van. Amúgy kicsit olyan volt, mintha mindenki ismerne mindenkit, csak nekem valahogy nem voltak ismerőseim. Sok emberrel beszéltünk, de egyik sem olyan, akivel tartanánk a kapcsaolatot továbbra is. Persze nem elsődleges cél az ismerkedés. Én azért figyelgettem az embereket. Voltak páran, akik borzasztóan nem voltak szimpatikusak, aztán ez vagy megváltozott, vagy nem.
Mindenesetre azért örültem már, hogy otthon lehetek. Illetve örülök, de ebben az is közrejátszik, hogy már régen nem voltunk otthon így együtt. Ezzel nem azt mondom, hogy nem tetszett a tábor. Sok része tetszett, de volt pár része, ami nem. ĺgy nem tudom megmondani előre, elmegyek-e jövőre, vagy hogy lesz-e kedvem hozzá. Meglátjuk, mit hoz a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése