Mikor azt hiszem már, hogy nem tudok magamnak megleptést okozni, akkor megtörténik. Valami kis zavar a szerkezetben. Ilyen nincs. Nem lehet, mert sosem volt. Akkor most miért van? Van egyáltalán? Olyan fura érzés kerített a hatalmába, és nem tudom eldönteni, hogy elmúlik-e vagy sem. Azt sem, hogy akarom-e hogy elmúljon, vagy azt, hogy megerősödjön. Azt sem, hogy melyik lenne a legjobb. Persze várni kell. Az idő majd megsúgja. De most egy pillanatra úgy éreztem...valami olyat, amit már régen nem. Csak pár pillanat volt az egész, amíg valami többet láttam...többet, mint aki... de hát ki tudja? Én nem tudom, mire számítsak. Zavaros ez az egész, mint általában minden. Főleg, mint minden a szívemben. Most is csak írok, csak visznek az ujjaim és nem is biztos, hogy van értelme a szavaimnak. Csak én értem talán, de az a legfontosabb. Hátha ezzel jobban megértem saját magamat és a zűrzavart a fejemben. Pedig már egészen rend volt ott bent. Mindig akkor írok ide, amikor zavar van. Na igen, logikus. De ezen kívül minden logikátlan. Körülötte forognak a gondolataim...mióta? Csak pár napja. Pedig semmi logika nincs benne. Én nem ilyen vagyok, de mégsem érzem idegennek a saját gondolataimat. Olyan természetes, és mégis...miért van az, hogy a benyomások ilyen gyorsan változnak? Hogy teljesen más mint amit pár hete gondoltam. Mint amit az elején gondoltam. S mint amit most gondolok. Közben meg...ki tudja. Én már megint nem. Olyan más, mint ami eddig volt. Mindenben más. De lehet, hogy csak a fejemben. Nem, nem lehet, mert amit eddig tudok, az is más. Pedig nem szeretem a mást. Ez más. Ez nem olyan, amit előre tudtam volna. Csak...néha nem értem magam. Pedig már azt hittem, önmagamon könnyen kiigazodom. Mindig is gyorsan változtak a hangulataim, de most, hogy leírtam ezt, már nem egészen azt gondolom és érzem, amit az elején, amikor elkezdtem írni. Pár perce. Nem egy egészen más érzés, hasonló, de mégis. Mindig változik minden. Egyszer majd stabil lesz, de addig még sokszor össze fog zavarni a pici szívem. Érzem. Tudom. Nem is baj. Valamit még el kell árulnom. Van valami, ami nagyon elgyengít. Az emberek közelsége. Mikor szinte belelátok a lelkébe és a húsába. Az nagyon zavar. Mikor bizonyos szinten behatol a magánszférámba. Zavar, de mégis. Ez zavart össze. Ezért kellett egy csomó dolgot leírnom, hogy rájöjjek. Most már tudom...volt benne valami szikra. Ami lehet nem tartós. De benne volt. Na és a végére.
I love when a song perfectly describes my feelings.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése