Igazi?

"In each life, we feel a mysterious boligation to find at least one of those soul mates. The greater love that seperated them feels pleased with the Love that brings them together again.
But how will i know who my soul mate is?
By taking risks. By rising failure, disappointment, disillusion, but never ceasing in your search for love. As long as you keep looking, you will triumph in the end."   /Paulo Coelho:  Brida/

Mióta elolvastam ezt a könyvet, nem hagy nyugodni ez a gondolat. Tegnap késő éjszaka megint eszembe jutott, és mindig felvetődik egy-egy újabb lehetőség és válasz, hogy létezik e Igaz Szerelem? Az a bizonyos Igazi, akit eleve nekünk teremtettek és valahol meg van írva, hogy együtt kell lennünk, és mindenki más csak hiábavaló próbálkozás. Talán nem így megy ez. Az élet nem tündérmese, de mégis..mi van, ha az Igazi, az ember akit úgy szeretünk mint senki mást, nem az az ember akit szeretnünk kéne? Vagy mi van, ha több Igazi van? Van különbség szerelem és igazi szerelem között? Van az a szerelem, amikor megismerjük a másikat, majd szépen lassan megkedveljük, megszeretjük és ez a szeretet, akár baráti szeretet átváltozik szerelemmé. Lassan, nyugodtan. Aztán van az a másik eset, mikor csak megpillantjuk azt az embert, és minden el van döntve, nincs menekvés, nincs visszaút. Talán mindkét szerelem egyforma, csak másképp alakulnak ki? Vagy az az Igazi, akinél az első percben érezzük azt a bizonyos varázst? Az első látásra szerelem garancia erre vagy csak a szív egyik kis hülye játéka?
Akárhogy is van, és talán végtelenül idealista vagyok, de nem hiszem, hogy igazán boldog lehetnék valakivel, mondjuk egy életen át, akinél nem ezt érzem. A nyugodt szerelem nem nekem való. Ez lesz a vesztem, tudom. Nem lehet mindenkinek szerencséje, meg hát ez már Murphy törvénye.
"Az érzelmek vadlovak, az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen."
Én is így érzek, de lehethogy ez csak kifogás. Lehethogy létezik mégis valami, amivel kordában lehet őket tartani, csak én még nem tudom, mi az.  Talán az idő és a távolság, a legrosszabb közhelyek, és mégis, talán.
Ugyanakkor valami fura zavart érzek. Talán mégis csak hagyni kell folyni a dolgokat a maguk ütemében, úgyse tehetünk semmit a sors akarata ellen. Ha így kell történnie, hát legyen. Az érzelmek vadlovak.
Néha azt érzem, hogy mást nem fogok tudni így szeretni, de ez hülyeség. Remélem, hogy az, de biztos az. Sok hülyeséget gondoltam már eddig is. Talán 5 vagy 10 év múlva csak nevetni fogok ezen, de talán nem sok minden fog változni. Előre elképzelni a jövőt sokkal könnyebb, mint megélni. 4 éve sem gondoltam volna, hogy ma ez lesz, ami van. 
Nem kéne ennyit agyalnom. Még a fejem is belefájdult.